Két pokróc között a földre kerülhetsz

Abban a pillanatban tudható volt, hogy átgondolt produkció elé nézünk, amikor a nyitott színpadra vetítve Van Gogh Krumplievők című festménye várta a nézőket, ami kezdéskor átúszott Bukta Imre azonos című fotográfiájába.

Az Aranytíz produkciója vendégjátékként érkezett, ám csak részben volt az, hiszen az előadást Őze Áron, a Bartók igazgatója rendezte, a férfi főszerepet pedig a művészeti igazgató, Sipos Imre játszotta, hozzá kell tenni pazarul.

A szent család , Kovács Vanda, Lovas Emília, Cs. Németh Lajos és Sipos Imre az asztalnál
Fotó: Ady Géza

Az alapmű Az öregember és a pokróc című népmesére épül. Ebben a fösvény fiatalember ugyancsak fösvény felesége (Kovács Vanda) megunja, hogy hajlott korú apósa (Cs. Németh Lajos) remegő kezéből rendre kiesik a tányér, kilötyög a puliszka, és ráveszi férjét, takarítsák el az öreget a háztól. Vesznek két pokrócot, hogy az egyiket leterítve arra fekhessen, a másikkal meg takarózzon. De egyikük sem elég bátor, hogy maga küldje el az öreget, megbízzák hát hatévesforma fiukat (Lovas Emília), aki megspórolja az egyik pokrócot, hiszen maguk is megöregszenek egyszer , szükség lesz még arra. Ekkor szaladtak az após után, és visszahozták. Ezután mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket. A megfelelően feszes és tanulságos előadásban persze feltűnik a humoros vonal is a pletykás szomszédasszonyok (Széplaky Géza, Károlyi Krisztián) személyében.

Egyetlen sajnálni való akad, színházpedagógiai foglalkozás ezúttal nem járt az előadáshoz.