Köznapi attrakció - HEPP!!!

A sikeres előadás hozzávalói a következők: Először is szükséges a Jeli Viktória - Darvas Ferenc - Tasnádi István összeállítású szerző - zeneszerző trió összmunkája. Az elkészült nyersanyagot alaposan átgyúrni az Ellinger Edina (rendező) - Miareczky Edit (tervező) - Sipos Vera (koreográfus) triásszal, majd legalább négy hétig érni hagyjuk, végül a Fritz Attila (Frenetikus Fregoli) - Gasparik Gábor (Kovakő Kolosszus) - Tőkés Nikoletta (Tündéri Tintilla) formába öntve tálaljuk.

Az évad utolsó bemutatójaként a Bartók Kamaraszínházban létrehozott előadás egy cirkusz porondján játszódik, ahol a Konfetti Trió előadásában a világ legnehezebb, leglélegzetelállítóbb produkcióját láthatjuk, egy gyermek teljes napját. Van itt minden, amire egy cirkuszban szükség van, utánozhatatlan átváltozóművész, vagy a levegő izompacsirtája, de még balerina is, de ami a legfontosabb, varázscilinder (benne van a minden) a civakodó artisták fejére. Az attrakciók pedig elképesztik a porondon át érkező nézőket.

Kovakő Kolosszus Gasparik Gábor (balra) és Frenetikus Fregoli - Fritz Attila (jobbra) jó párost alkotnak annak ellenére, hogy állandóan rivalizálnak.

Nem is csoda, hisz minden óvodás jól tudja, mekkora emberfeletti erőfeszítést igényel a reggeli öltözködés, hogy mindkét lábunkra ugyanolyan zokni kerüljön, és ne a pulcsi ujjába bújjon a lábujj. A hangyának persze könnyű, mert elbírja testsúlyának többszörösét, node hatévesen a közlekedési táblák erdejében rolleren egyensúlyozva eljuttatni azt az irdatlan iskolatáskát az osztályba, az már megérdemli, hogy a végén széttárt karral kurjantsuk: HEPP! Csakúgy, mint miután megpróbáljuk megülni a zabolátlan iskolai széket. A Bartók bemutatójának legnagyobb erénye, hogy nem akar több lenni, mint ami. Pontosan azokat az eszközöket használja, azt a hangot üti meg, amire egy jó gyerekelőadásnak szüksége van. Harsányságban is éppen addig megy el, amihez a műfajban elengedhetetlen, könnyeden szórakoztat, kacagtat, ugyanazt teszi, amit a felnőtt előadások is tükröt tart a néző elé, aki saját világán nevet a kicsit torzító foncsorú tükörben. Szórakoztat, bohóckodik, miközben üzenete is van, ráadásul mostanában kissé szokatlanná válóan pozitív. Természetesen a csoda sem marad el, a sötét szobában a két rettegő gyermeknek fénnyel fest az álom. Egy óra önfeledt szórakozás, morális útravalóval.

Tündéri Tintilla Tőkés Nikoletta (jobbra) időnként megszerzi a varázslatos cilindert, és ezzel a szót is magához ragadja, néha riporterként is bemutatkozik fagylaltmikrofonnal a kezében. Fotó: Zsedrovits Enikő

A rendezést dicséri, hogy könnyeden gördülnek egymás után a jelenetek, nincsenek öncélú poénok, felesleges bohóckodás. A szereposztás is kiválóan sikerült, hiszen Tőkés Nikolettának remekül áll a a naiv balerina néha suta figurája, Gasparik Gábor fürdik az együgyű erőművész figurájának lehetőségeiben, Fritz Attila pedig végre megmutathatja, milyen sokoldalú, hiteles, kiváló színész, aki bárki bőrébe bújik, élettel tölti meg azt.

Végül pedig a jó győz. Gratulálunk, gyerekek!

Szerző: Jeli Viktória - Darvas Ferenc - Tasnádi István

Tervező: Miareczky Edit

Koreográfus: Sipos Vera

A rendező munkatársai: Farkas Erik, Dubai Péter

Rendező: Ellinger Edina