Orosz Zoltán és Horváth Kornél duója elkápráztatta a közönséget

Orosz Zoltán harmonikaművész és Horváth Kornél ütőhangszeres művész hét esztendeje fundálta ki, hogy duójukban összehozzák ezt a két különleges hangzású hangszert, hangszercsoportot, így járva kedvében mindkét hangzás kedvelőinek. Miután mindketten körbeturnézták a fél világot sikert sikerre halmozva, nincs túl sok csodálkozni való azon, hogy már a nyitó francia sanzon után füttyös, zajos sikert könyvelhettek el vasárnap este a Bartókban. Történt mindez annak ellenére, hogy Orosz magas lázra, és fátyolos hangra ébredt aznap. Ám mint egy igazi hitvallásos művész a zeneszerető és értő közönség közösségének erejétől az est végére egyre jobb kondícióba került. Kedves gesztusként megemlítette, örömére szolgál, hogy ennyi tehetséges gyermek van az országban, mint akiket a gála első részében hallhatott.

A harmonikához a köztudatban társított francia hangulat után egy a hangszertől kevésbé megszokott dallamvilág, a tradicionális görög zene dallamai lengték be a teret elképesztő dinamikai tartományban előadva, szinte arra késztetve a nézőt, hogy szirtakizni kezdjen. A virtuóz harmonikajáték, a jól illeszkedő vibrátós betétek mellett az ütőhangszeres is kapott egy rövid szólóra lehetőséget, amit a cajonon rebbenő kezeivel ki is használt, nem kis tetszést aratva. Ismét dübörgő taps, és füttykoncert uralta a nézőteret.

Ahol Horváth Kornél megjelenik, szinte biztosra vehető, hogy előkerül egy-egy különleges hangszer, mint például egyik kedvence, a hang névre keresztelt, svájci származású ütőhangszer, mely egyben dallamhangszerként is funkcionál. Az indiai hangulatú dallamokkal tűzdelt szóló után bár továbbra is keleten maradtak, csak kissé közelebb az orosz szerelmes románccal, a Fekete szemekkel, mely egy egész generációban kelt nosztalgikus érzést. Nem csoda tehát, hogy szabályosan tombolt a nézőtér.

Újabb nemes gesztus következik, közös játékra hívják Mészáros Melindát, a zeneiskola remek harmonikatanárát egy Piaf feldolgozás erejéig. A folytatásban a Rúzsa Magditól jól ismert Ederlezi, egy mély érzésű finomságokkal teli Piazzola darab, majd egy pörgős balkáni ritmus, és újra füttyos tombolás. Jó, hogy visszatapsoltak, mert ezt vétek lett volna kihagyni. így vezette fel Piazzola Libertangóját, amelynek végén már állva tapsolt a közönség. Újabb ráadásban egy gyerekkori emlék Bácsalmásról, amely apját idézi, akitől az első nyolcbasszusos harmonikáját kapta...