Trükkök a manézsban és a színpadon

A Vági Bence művészeti vezető nevével fémjelzett társulat lényegében megreformálta a magyar cirkusz világát, a produkciókat kiszakítva eredeti közegükből, a manézson kívülre exportálták, a színpadra. Dunaújvárosba a Trükkök című válogatásukkal érkeztek, ami nyilvánvalóan csak egyfajta kivonata lehet teljes kínálatuknak, hiszen a színházi körülmények erősen behatárolják, mi mutatható be, hiszen a színpad szélessége, magassága megváltoztathatatlan adottság.

A Recirquel társulata megtartotta a klasszikus cirkuszművészet zsánereit, ám az artisták részt vettek színházi és táncos képzésen is, így már könnyen teljesülhet az alapító elképzelése, álma, hogy érzéseket, történeteket közvetítsenek a néző felé. Az ilyesfajta akrobatikus színházban a chaplini hagyományt is továbbviszik, az elképesztő mutatványok hétköznapi természetességgel jelennek meg a színpadon.

A Bartók teltháznyi közönsége - melyben magától értetődően magas számban reprezentálta magát a gyerekközönség - sorra fel-felhördült, amikor az izmos artista az ötméteres magasságból zuhanni kezdett a rúdon, hogy aztán az utolsó pillanatban állítsa meg testét a becsapódás előtt. A feszültség vastapssal oldódott, hogy néhány perc múlva újra és újra előbújjon, akár a lengő köteleken szomorkodó fiú egykerekes mutatványánál, vagy később, a két selyemszalagon pörgő, forgó, zuhanó előadóművész produkciójánál, melyből a lábfejein rögzített szalagokon lógva spárgázó rész késztetett felhorkanásra.

A hangulatok közül nyilván a líra sem maradhatott ki, egyfajta különös táncszínházi betét közben egyensúlyoztak a vékony pálcákon, hol egy, hol mindkét kezükön támaszkodva. Volt persze lábzsonglőr szám is, amibe már kicsinyke humor is belekeveredett. A humor, mely önálló számként is követelmény a cirkuszban. Ebben a válogatásban az emberi fejekkel itt a piros, hol a pirost játszó figura hozta ezt a kötelezőt.

A meghökkentő előadás után fél nézőtérnyi érdeklődő előtt beszélgettek a fellépők.