Wormser Antal fotóit zenésítette meg Mészáros Melinda

A pénteki Wormser Antal kiállítás-megnyitót követően, jórészt ahhoz kapcsolódóan adott koncertet Mészáros Melinda harmonikaművész, a Sándor Frigyes Zeneiskola Pro Cultura Intercisae-díjjal kitüntetett tanára. Még a padlón pihen a Victoria gyártmányú impozáns hangszer, mikor már egymást váltják a kivetítőn a gondtalan derűt sugárzó képek az épülő szocializmus sokak számára hőskorként megélt időszakából.

Piros, tárcsázós telefonnal a kézben, a jövőbe vetett töretlen hitet sugárzó szemekkel tekint le ránk dolgozó népünk reprezentánsa, majd Kádár János integet a Ferihegyi repülőtéren, egy villanás, és máris a konzervgyárban találjuk magunkat, az öntudatos elvtársnő a konzervhegy tetején vizsgálja a terméket kék munkásköpenyében. A szemüveges kislány Camping szörpöt tölt a zacskóból a pohárba, hogy majd a szifonból nyert szódával felöntse.

Mészáros Melinda remek harmonikakoncertjét élvehették az érdeklődők pénteken a Kortársban. Fotó: Ónodi Zoltán

Ezek, és hasonlók ihlették az aznap esti repertoár összeállításánál a mosolygós harmonikaművészt. A disszonáns, feszültséggel teli hangulatébresztés, Sztracsina Gondolat című darabja után már hatalmába keríti a közönséget a „csak a szépre emlékezem" hangulata, míg a szomorúra hangolt Orosz népdal-fantáziát hallgatja. Az egyre harsányabban, meg-megtörő lendülettel előadott Jahn Antal feldolgozás alatt többen már dúdolják az „état csornaja" korosztályosan fülbe égetett dallamát, miközben az egyen frizurás, táncoló fiatalok néznek le rájuk a falra vetített képről. Nehezebben cseng össze a munkásőrök látványa Brahms IV. Magyar táncának futamaival, de furcsa kontrasztot ad az Ahvanainnen Minkájára válaszként, mély érzéssel előadott „A búzának meg kell érni" című magyar népdal a szerző átdolgozásában, miközben a zománcos bilin ülő óvodás nézett ránk a falról. A koncert második felében a soha el nem maradó francia müzettek és argentin tangók következtek. Toni Murena Indifference-e újabb furcsa kontrasztot hozott a Gemini parketta lakk mellé. A kortárs francia harmonikaművész és zeneszerző Richard Galliano Spleen-je és a French touch hangulata már jobban illeszkedett a mini hűtőben előkészített Gordon's Gin és a szódásszifon sugallta világhoz. Az argentin zeneszerző Piazzolla Tzigane Tango-ja alatt az Új Tükör címlapján az ifjú Huszti Péter mosolygott, jól kiegészítette egymást Piaf és a Kinizsi sör. Az Angyal ciklusból könnyedséggel előadott Milonga del Angel alatt robogtak a Roburok, Barkasok, Nisa-k, a La muerte del Angel közben a vulkánfíber bőröndön pihentek a lábak. A Macskatangót már szűnni nem akaró vastaps vezette be, hogy aztán az egykortyos koncert (az előadó úgy belemerült a muzsikába, hogy a bő egy óra alatt csak egy korty vizet vett magához) végén kierőltessen még egy ráadást, sokak kedvencét, a Libertangót.