Egy hétvégi éneklés

A próbafolyam szombaton kezdődött Horváth Péter karnagy vezetésével, a gimnáziumban. Beéneklés után köszönthettük vendégeinket: Irinyi Lászlót, aki a Walesi bárdok magyarországi ősbemutatóját szervezte, illetve John Asquith-t, a walesi operaház fő korrepetitorát. A kórustábor fő célja az volt, hogy John segítségével pontosítsuk a kiejtést, és gyakoroljuk a darabot, így biztonságban érezhetjük majd magunkat, ha felállunk a Carnegie Hall színpadára 2014 januárjában.

Október óta próbálunk, így mostanra már kaphattunk egy átfogó képet a műről, walesi vendégünk segítségével pedig még jobban megértettük, mit hogyan kell énekelni, sok hasznos tanáccsal látott el bennünket, amiket azt hiszem később is tudnak hasznosítani a kórus tagjai. A szombat délelőtti próbán John Asquith felolvasta A Walesi bárdok történelmi hátterét, és ami meglepetés volt a dologban: magyarul! Számomra nagyon jó érzés volt hallani, ahogy egy nem magyar anyanyelvű ember ilyen szép kiejtéssel olvas magyarul, hiszen mindannyian tudjuk, nem könnyű az anyanyelvünk. Ezután következhetett a munka, délelőtti és délutáni próba. Alaposan végigmentünk minden tételen, pontosítottuk a szöveget, a nehezebb részeket többször kigyakoroltuk.

Horváth Péter, Irinyi László és John Asquith irányította a hétvégi próbát nagy élmény volt (Fotó: Péter Álmos)

Vasárnap fáradtabban, de annál több lelkesedéssel és várakozással kezdtünk. A délelőtti próba végén újabb meglepetésként John elszavalta a kórusnak a vers egy kis részét wales-i nyelven, majd az egész verset angolul. A kórus lélegzet visszafojtva hallgatta a művet, majd a végén tapsviharban tört ki, megköszönve az élményt. Egyedülálló pillanat volt, hiszen egy magyar költő versét wales-i embertől ritkán hallhatjuk. Ezzel sokat segített nekünk, hiszen figyelhettünk a kiejtésre, hangsúlyozásra, így a délutáni próbán már bátrabban mondhattuk a szöveget. Az ebédszünet után vágtunk neki a kórustábor utolsó részének. Beéneklés után még finomítottunk egy két részen, majd elénekeltük az egész művet az elejétől a végéig.

Felemelő érzés volt hallani az egész művet egyben, azt hiszem a kórus minden tagja a lehető legtöbbet hozta ki magából a próba e részében, és ez hallatszódott is, legalábbis én a sorok között így éreztem. Talán az egész hétvégén többségünk ezt várta a legjobban, hogy egészében szólaljon meg a mű. Horváth Péter az utolsó hang után a következőket mondta: „Emelem kalapom a társaság előtt, gratulálok!” Azt hiszem, ez mindent elmond.

Köszönetképpen megajándékoztuk John-t, illetve Lászlót az énekkar nevében. A hétvége tényleges zárásaként együtt megtekintettük a wales-i tévé által készített dokumentumfilmet a vers történelmi hátteréről. Szerintem egy nagyon hasznos hétvégét töltött együtt a kórus. Sokat tanultunk, énekeltünk. Ez a két nap közelebb vitt minket a New York-i fellépéshez.

Mezei Nikolett
Bánki gimnázium