Bozsik Péter szerint a tavalyi Eb-n megelőlegezett bizalmat kaptunk az égiektől

A tavalyi Eb-n is az M4-nek dolgozott, a kontinensviadal alatt végig. Könnyebb dolga volt az elemző műsorokban, mint Andorra ellen.

- Az biztos. Úgy gondolom, az Eb-n nyújtott produkció sem nevezhető reálisnak, de annyira gyengék sem vagyunk, mint amit legutóbb mutattunk. Másfél éve, a norvégok elleni selejtező második meccse után a stadionban, élő adásban azt mondtam, megelőlegezett bizalomnak tartom a futball isteneitől, ami velünk történt a sikeres pótselejtezővel. Díjazták azt, hogy elkezdtünk pénzt költeni a futballra, stadionokat, pályákat építünk, infrastruktúrát fejlesztünk, utánpótlásprogramok indultak, korosztályos csapatokat finanszírozunk, végre 30-40 év után koncepcionálisan elkezdtünk foglalkozni a futballal. Úgy gondoltam, az égiek ezt azzal hálálták meg, hogy a döntő pillanatokban mellénk álltak, mert azt be kell vallani, a selejtező sorozat alatt több szerencsénk volt, mint előtte 15-20 éven át összesen. De a kijutás nem volt érdemtelen, megdolgoztunk érte, Dárdai Pál, Storck is és a játékosok is. A szerencse meg az mellé áll, aki nagyon sokat tesz Fortuna kegyeiért. Az ritkán fordul elő a futballtörténelemben, hogy első kalapból csapat úgy összeomoljon, mint a görög és végül csoportutolsóként zárjon. Ne felejtsük el, a helléneket legalább egyszer mindenki megverte, Feröer például oda-vissza. Mi viszont egyszer sem.

Mégsem volt jelentősége a kijutás szempontjából.

- A finneket kétszer legyőztünk a lefújás előtti pillanatokban, ami elég volt a pótselejtezőhöz. Feröeren nagyon gyenge játékkal nyertünk 1-0-ra, utána Dárdai Pali azt mondta, köpjük egyet és felejtsük el, lépjünk tovább. A norvégiai pótselejtezőn Király hatalmas bravúrjával kezdődött, Kleinheisler lövése óriási kapushiba volt, a visszavágón Priskin élete gólját lőtte, tehát minden sikerült, így jutottunk ki Franciaországba. De ismétlem, a szerencséért rengeteget kell dolgozni.

Említette Dárdait. Az élet igazolta, a kinevezése jó döntés volt.

- Nekem is ez a véleményem. Előzőleg, Pintér Attilával ellőttük az utolsó magyar lehetőséget a kapitányi poszt kapcsán. Ő sikeresnek számított itthon, a hazai mezőnyben. Dárdai nagyon jól kommunikált a játékosokkal, a közvéleménnyel, olyan egyéniség, aki tud hatni a környezetére, jól összerakta a csapat védekezését, a még hatékonyabb támadójáték megszervezésére nyilván több időre lett volna szüksége. Vele a csapat elindult, hitet és önbizalmat tudott adni a futballistáknak. Bukarestben ugyanúgy megkaptuk a gyors gólt, mint a korábbi sorozaton, Egervári Sándorral a kispadon, a románok most is ugyanúgy megnyugodtak. Ám ezúttal a második félidőben összeállt a játékunk, átvettük az irányítást, egyenlítettünk, a végén komoly esélyünk volt a győzelemre is. Pali megtette, amit lehetett, stabil hátsó alakzat, jó csapatszellem, ez volt a döntő. Saját példát említek: itthon megvertük a Manchester Unitedet a Népstadionban, Solksjaer a 17. percben kilépett, rúgott dörgő kapufát, aztán Beckham is ugyanúgy kilépett, Ilics megfogta a lövését. Mi a 92. percben rúgtuk a gólt, Szamosi beadta, Koplárovics érkezett, az angolok már nem tudtak egyenlíteni. Pedig el akarták kerülni a blamát, a hosszabbírásban is vezettek két veszélyes akciót, ám az utolsó pillanatban becsúszva pöcköltük el a labdát. Ott már tudtam, a visszavágón nem lesz esélyünk, akkora volt a minőségi különbség. Itthon szerencsénk volt, mindent megtettünk, szervezettek voltunk, odaadóan futballoztunk, de idegenben ez már kevésnek bizonyult. Ugyanez volt a válogatottnál. Az Eb-n 3-3-as döntetlent játszottunk a portugálokkal, pedig nem rólunk szólt a meccs. Két, megpattanó lövésünk beakadt, sőt, Gera sem bombáz be minden lecsorgó labdát távolról, a lábak között.

Az Eb-n nyújtott játékkal tehát elégedett volt.

- Igen. Azt vártam, 4 pontot összeszedünk, legjobb harmadikként továbbléphetünk. Úgy gondoltam, az osztrákokkal játszunk egy döntetlent, Izlandot megverjük, portugáloktól kikapunk, 4 ponttal tovább lehet jutni. A sógorokat teljesen megérdemelten vertük, az első perc kivételével kontrolláltuk, kézben tartottuk a derbit. Szakmailag jól megkomponált és kivitelezett meccs volt, megérdemelt magyar sikerrel.

Tehát Storck jól összerakta a csapatot.

- Igen, majd ugyanilyen jól sikerült az Izland elleni meccs is. Nem estünk össze hátrányban, a tizenegyes jogos volt, amit kaptunk, aztán végig nyomás alatt tartottuk őket, mi birtokoltuk a labdát, szinte 90 percen át irányítottuk a játékot. Az edző jókat húzott, elkezdte becserélni a csatárokat, ahogy múlt az idő. Izlandra az Eb-n senki nem kényszerítette úgy az akaratát, mint mi. Az első két mérkőzés szakmailag rendben volt, valamint a portugálok elleni első félidő is. A másodikban belementünk esetlegesebb játékba, ott Dzsudzsák két, megpattanó lövésénél ismét mellénk állt a szerencse. A belgák elleni nyolcaddöntőn viszont szétestünk, ott már nem volt esélyünk. De ez a realitás. Egyértelműen a várakozások felett szerepeltünk az Eb-n.

Többen mondták, ki kellett volna kapni a luzitánoktól, akkor az angolokkal találkozunk, akiket Izland elbúcsúztatott.

- Ezek utólagos okoskodások, akkor az angoloktól kapunk kettőt. Feltételezhetően ők is legyőztek volna bennünket, bár az izlandiak nagy szerencsével kiejtették őket. Az Eb kapcsán bennem nem maradt hiányérzet, sőt, kimondottan sikeresnek ítéltem meg a szereplést, a válogatott túlteljesített. Akkor azt mondtam, a legnagyobb eufória közepette, hogy innentől kezdve sem lehet evidencia a vb-részvétel. Az Eb-n 24 csapat vett részt, a vb-re csak 13 európai utazik, a legjobb 13-ban pedig mi nem vagyunk ott.

Ezzel együtt is, a vb-selejtezőkön azért nyilván többre számított.

- Ismétlem, nem hittem, hogy kijuthatunk a vb-re. A portugál és a svájci gárda erősebb nálunk, az várható volt, hogy előttünk végeznek. Számomra a svájci csapat az Eb egyik legszimpatikusabb és legszebben futballozó együttese volt, büntetőkkel estek ki a lengyelek ellen. Várható volt, hogy a selejtezőkön is jók lesznek. A portugáloknál pedig világklasszisok futballoznak, az volt a csoda, hogy az Eb-n döntetlent játszottunk velük. Feröeren anno Palival is szerencsével nyertünk, tavaly szeptemberben jobban játszottunk ellenük Torshavnban, mégsem tudtunk nyerni. Másfél éve Szalai talált egy gólt, Dibusznak volt két óriási bravúrja, tavaly, kora ősszel inkább domináltunk, de nem tudtunk gólt rúgni. Egy évvel korábban is kínkeservesen, nagy adag szerencsével nyertünk. Feröerre nyerni mentünk megint, de benne volt a pakliban, nem biztos, hogy sikerül.

„A vb-re 13 európai csapat utazik, a legjobb 13-ban pedig mi nem vagyunk benne”

A döntetlent lenyelte mindenki, Andorra volt megmagyarázhatatlan.

- Valóban. A magyar foci nem biztos, hogy elbírja azt, ha egy csokor játékos azért kap pihenőt, hogy a klubjával készülhessen, sokan sérültek is, a megszokott keretből 10-12 játékos hiányzott, ez elbizonytalanította a többieket is. Úgy gondolom, Storck válogatási elvei nem voltak rosszak, a magyar foci érdekeit tartotta szem előtt. A nemzetközi porondon szereplők zavartalanul készüljenek a klubjukkal, a többiek hosszú szezon után pihenjenek, bedobta a fiatalokat a mélyvízbe. Joachim Löw is megtette, aztán megnyerte nemrég a Konföderációs kupát. Ki ellen dőljön el, mire képes a fiatal, ha nemzetközi szinten közepes orosz, vagy gyenge Andorra ellen? Storck döntése szerintem érthető volt. Minden korábbi szövetségi kapitány boldog lett volna, ha ezeket a törekvéseit ugyanúgy megértik.

Storck tehát azt nem gondolta, hogy a kifutó, nemzetközi porondon bizonyított generáció mögött érkezők más minőséget képviselnek.

- A magyar futballban három játékos játszik komoly, nemzetközi bajnokságban, Gulácsi Péter Lipcsében, Szalai a Hoffenheimben, Nagy Ádám az olasz Bolognában. A legnagyobb sztár olajországban keres pénzt, amiért elítélni nem lehet, de nem játszik világverő ligában. Akiket az edző beválogatott, azok megjárták az utánpótlás válogatottakat. Most sem szabad leírni őket, foglalkoztatni kell őket, minél több nemzetközi meccset kell játszaniuk. Hangya Szilveszter két éve az NB II-ben játszott a Vasasban. Nem szabad pálcát törni a fiúk felett, mondom, idő kell, mire beérnek.

Mit gondol, magyar edző túlélte volna az andorrai vereséget?

- Nagy valószínűséggel nem. Csak találgatni tudok, lehet, a német kapitány az Eb-n kivívta azt a tiszteletet, ami még tart. Illetve lehet, letett egy komoly koncepciót az MLSZ asztalára, hinni szeretném, hogy ez utóbbi történt, hagyják, hogy ezt végigcsinálja. Ugyanis csak csatát vesztett, háborút nem. Amúgy tényleg kellene találni egy filozófiát és ennek mentén haladni. Mi az azonnali eredményt üldözzük 40-50 éve. Meg vagyunk feszülve a győzelemért. Itt a közönség csak azzal tud azonosulni, aki nyer. Dárdainak elvitathatatlanok az eredményei, összekapta a futballtársadalmat, a szurkolók ismét elkezdték szeretni a futballistákat.

Ön egy Málta elleni, idegenbeli, 2-1-es vereségbe bukott bele. Gondolta, hogy itt befejeződik a kapitányi karrierje?

- Igen, benne volt a levegőben, olyan volt a légkör, hogy ez lesz a következmény. Az MLSZ vezetése nem fogadta el a beszámolómat, felállítottak. Hét meccsen ültem a kispadon, Új-Zéland ellen 2-0-s győzelemmel kezdtünk, Angliától jó játékkal kikaptunk 3-1-re Manchesterben, megvertük az osztrákokat Grazban 2-1-re, ott az első félidőben játszottunk nagyon jól. Úgy tűnt, nem lesz gond, jöttek a tétmeccsek, Norvégok ellen itthon 4-1-es vereséggel nyitottunk, Zenicán a bosnyákokat 3-1-re vertük, ami komoly eredmény volt. Aztán a törököktől itthon 1-0-ra kikaptunk, majd jött a Málta elleni vereség.

Tavaly 12-re csökkentették a létszámot az NB I-ben. Hozott javulást a színvonalban?

- Ne legyünk együgyűek. Ha az erőket koncentrálod, az egyértelműen hoz előrelépést. Más kérdés, hogy hosszabb távon lehetnek negatív hatásai, kevés hazai futballista bizonyíthat az élvonalban, a fiatalok alig jutnak szerephez a legmagasabb osztályban.

A nemzetközi porondon mit vár klubcsapatainktól?

- Bízom benne, augusztusban is lesz kiért szorítanunk. A magyar futballnak nagyon nagy szüksége lenne arra, hogy a Ferencváros, vagy a Videoton az El-csoportkörig eljusson.