Egy dunaújvárosi tanár élménybeszámolója a MaratonFüredről

Nem is tudom hirtelen hol kezdjem. Talán ott, hogy az októberi Budapest Maraton teljesítése után egy olyan érzés kerített hatalmába, ami tán még soha. Különös töltéssel bírt számomra a Pesti verseny, hiszen ez volt az első ezen a távon, ráadásul a 42 év 42 km jegyében zajlott. Ennek sikeres teljesítése után lettem végképp „elmeroggyant”.

Aztán a télen sem volt megállás, folyamatosan 230-280 km közötti hónapokkal készültem a szezonra, sok-sok hosszabb futással és gyakran a csapattársak segítségével, támogatásával. Elmondhatom, hogy Dunaújvárosban is kialakult egy nagyon jó közösség, igazi csapattá kovácsolódott a FUTAÚJVÁROS legénysége.

Verseny előtti gondolatok

Már a leutazáskor ráeszméltem ismét, hogy egy maratoni táv hosszú. Elhagytuk az autóval Füredet, jön az egyik település, aztán a másik, harmadik, sokadik, de csak nem akarunk odaérni Tomajba. Basszus, ezt nekem visszafelé a kis csülkeimmel kell lecsattogni!

Amint megérkeztünk Badacsonytomajba rögtön hatalmába kerített a verseny hangulata. Más volt ez, mint az eddigiek, hiszen a SzuperMaraton mezőnyéhez csatlakozunk, ráadásul csupán pár százan rajtolunk ezen a távon, szemben egy Budapest Maraton többezres mezőnyével. A családias hangulat, a remek társaság és a szuper időjárás megtette a hatását, pillanatok alatt feloldódtam, ráhangolódtam a futamra, alig vártam, hogy indulhassak.

A terv egy 5’15”-5’20”/km körüli tempó volt ezt gyakoroltam hetekig előtte, így nagyjából 3 óra 45-50 perc közé vártam a beérkezést. A taktikát hasonlóképp raktam össze, mint októberben az első Maratonon: első 21 km, második 10, utolsó 5-5, folyamatos önellenőrzéssel, figyelve magamra.

Az első 21 km

Elrajtoltunk és pillanatok alatt magával ragadott a balatoni táj. Szenzációs élmény volt ebben a környezetben futni, így szinte azonnal felvettem a ritmust. Már a második km végén teli pofával vigyorogtam és folyamatosan nyugtattam magam, hogy ma ez egy remek futás lesz. Szuper volt az időjárás, a lehető legkellemesebb hőmérséklettel, enyhe hátszéllel gyönyörű balatoni háttérrel, remek emberekkel. Sikerült beállni 5’10”-5’20” közötti tempóra sík terepen és a dombok sem viseltek meg nagyon, ott nagyjából 5’30-5’50” közé lassultam.

Az első 21 km így „eseménytelenül, különösebb problémától mentesen telt”. Élveztem a tájat és tartottam a tempót. Közben azért ismét hatalmába kerített a gondolat, hogy „bizony egy Maraton nem adja olcsón a bőrét” nagyon, de nagyon hosszú tud lenni. Különösen ilyenkor, mikor nem egy városi pályán futunk ide-oda, hanem elmegyünk A-ból B-be.

21-31 km

Tempó rendben, frissítésekre figyelek, szépen tartom az időt. 27 km-nél értük el a „leghúzósabb emelkedőt”, itt egy km-re 34 méter szint jutott. Hát mi tagadás nem röhögtem a tetejére érve, de szerencsére sikeresen túljutottam rajta. Itt azért már éreztem a fáradságot, de a lábaim és a hangulat szépen vitt tovább. Aztán „észre sem vettem” ezen a szakaszon is túljutottam.

32-37 km

A legkritikusabb része számomra a távnak. Itt azért már bőven fáradt az ember és még viszonylag sok van hátra. Ezt azzal „győztem le”, hogy már visszafelé számoltam. 10-9-8 Következett a Tihanyi-félsziget. Az utolsó domb. Ez már nem olyan meredek, de „hosszú és nyúlós” az emelkedő. Inkább óvatos tempót választottam, mintsem kockáztassak egy kis plusz sebesség miatt egy esetleges görcsöt. Ez is megvan. Ránéztem az órára, kb. 30-40 mp a mínusz a 3:45-ös célhoz képest.

37-42 km

Gondolkodni kezdtem, hogy „elsiessem” az utolsó hét km-t és akkor 3:45-ön belül beérek, vagy inkább gyönyörködjek a balatoni tájban az utolsó 4-5 km-en. Ez utóbbit választottam és azt kell mondjam nagyon jó döntésnek bizonyult. Tihany után végig a Balaton parton futottunk Füredig, az a rész maga a csoda. Élveztem minden pillanatát a fáradtsággal együtt. Megjött a 40-es tábla, innentől teljesen felszabadultam. Vigyorogtam, mint a tejbetök és alig vártam, hogy beérjek. A cél előtt már olyan örömködésbe kezdtem, hogy Péter Attila ki is szúrt magának. Ott pattogtam örömömben, mint egy ovis kölök. Egyszerűen szuper volt.

Tóth Ferenc 3 óra 45 perc alatt teljesített a maratoni távot - ezzel az időeredménnyel a 234 indulóból a 39. lett

Befutó után

Legalább öt perc volt, mire magamhoz tértem. Nehéz volt felfogni, hogy minden ennyire összejött. Jól sikerült felkészülés, táv és tempó tesztek, szenzációs futóbarát időjárás, remek közösség és szuper hangulat. Az októberi időmhöz képest 13 és fél percet javítottam, végig élveztem az egészet és olyan jól sikerült a tervezett tempót végig tartani, hogy 10-kmenként csupán egy perc az eltérés a legjobb és legrosszabb 10000 között. Mondhatom bátran az eddig legjobban sikerült versenyem. Egy biztos már most: jövőre több napon (talán mind a négyen) újra itt leszek!

„Mert senki se veheti el, ami csak a miénk ..”

Kívánom nektek, hogy éljétek át ugyanezt! Sok sikert és eredményes futásokat! Gyűjtsétek az élményeket!

Tóth Ferenc