A KHL-ben vezető Gebei Péter szereti nézni a jövő bajnokait is

Csak az Európa egyik legjobb sporiját nem ismerők csodálkozhatnak azon, hogy a világ második legerősebb jégkorong bajnokságában, a KHL-ben szereplő bíró a gyerekekre is kíváncsi.

Már a 2016-os Winter Classicon megmutatta a dunaújvárosi Gebei Péter, hogy mennyire komolyan veszi a legkisebbeket, az U8-as korosztályt is. Megbízható szemtanuk esküsznek arra, hogy a gyerekek számára addig ismeretlen, ezért vele szemben kissé szabadszájú és „nagyfiús", pláne erősen lázadó mentalitásukat pillanatok alatt milyen megnyerő, mosolygós határozottsággal szerelte le. Ezután már két csapatra való minta hokisgyerek vívta meg a keze alatt a csatáját.

A nemrégiben Dunaújvárosban rendezett tornán csak gyönyörködni jött a nagyszerű rendezvényben és a pályán küzdő U8-asokban.

- Meg volt elégedve a látottakkal?

- Ez a Babic Vladimir által rendezett kupasorozat már hagyománnyá vált és mindig nagy élményt jelent. Szeretem nézni a jövő bajnokait és remélem, hogy a szemem előtt fognak felnőni. Nagyon nagy élmény a szülők tevékenysége a lelátókon. Kiszolgálják a gyerekeket és szurkolói mezbe öltözve hatalmas elánnal biztatják őket.

Gebei Péter még nem döntött a jövő szezonbeli folytatásról Fotó: Balogh Tamás

- Nem túl korai őket máris a mély vízbe dobni?

- Nincs ezzel semmi baj, hiszen itt még arról szól a dolog, hogy a gyerekek minél jobban szeressék meg ezt a sportot, érjenek el sikereket, hiszen itt még mindenki díjat, elismerést kap. Ebben a korcsoportban nem igazán van kiélezve a harc, de a küzdeni tudást és a győzni akarást, a magasabb szintű korcsolyázást már itt kezdhetik megtanulni és gyakorolni.

- Legutóbbi találkozásunknál még erősen készült a KHL rájátszásra. Hogy sikerült annak a különleges kihívásnak megfelelni?

- Igen, nagyon jól sikerült. Mellette egy nagyon komoly, a bajnoki sorozatban elszenvedett sérülésen is túl vagyok. Nagy energiát fektettem a felépülésbe fizikailag és mentálisan egyaránt. Eredményes munka volt, mert utána beverekedtem magamat a rájátszásba és úgy érzem, hogy ott is megálltam a helyemet. Ez azért is nagy siker, mivel első alakalommal fordult elő, hogy a szezonban egy első éves játékvezető bekerülhetett oda. Azt gondolom, hogy a ligát ezzel megnyitottam a jövő felé, hogy ezeket a régi berögzült dolgokat elkell felejteniük. Nagyon sikeres szezon után állok. Jelenleg tartalék vagyok a nagydöntő utolsó mérkőzéséig. Ez azt jelenti, hogy huszonnégy órán belül vissza kell tudjak repülni Oroszországba. Ez a készenlét egy szerencsés eset is, hiszen addig itthon tudok lenni a családommal.

- Van-e sansz a fődöntőn való részvételére?

- Ezt nem lehet tudni előre. Az biztos, hogy folyamatosan készen kell lennem rá. Tehát nem utazhatok el nagyobb távolságokra és nem dorbézolhatom át az éjszakákat. Ahogy az eddigi feladatokhoz, úgy ehhez is profin állok hozzá. Egyeztettem, hogy mikor vannak itt Dunaújvárosban az edzések, délelőttönként ez a dolgom azért, hogy ha hívnak, akkor százszázalékos készenlétben vehessek részt az eseményen.

- Mi lenne, ha még a nyár előtt fölhívnák a jövő szezonra szóló, újabb KHL-es ajánlattal?

- Ez már megtörtént. Több hete megkezdtük a tárgyalást a jövő szezonról. Egyelőre még nem tudom, hogy miként fogok dönteni. Szerencsére emellett az osztrák jégkorong-bajnokságból, az EBEL-ből is folyamatosan kerestek a szezon közben, hogy menjek vissza. Velük is meg kell beszéljük az ajánlatukat, valamint a Magyar Jégkorong Szövetséggel is szükséges a jövőről tárgyalni. Közülük a legjobbat szeretném választani. A KHL-ben szerepelni óriási dolog és hatalmas elismerés a benne résztvevőknek. Tele hatalmas kihívásokkal, mint például az „A" pontból a „B" pontba való elérés feladatával, hiszen elképesztő távolságokat jelentenek, amiket időre, csak repülőgéppel lehet megtenni. Az is nagy dolog, hogy amikor bedobom a korongot, a nézőtéren tízezer ember tombol és rajong a világsztárokért, akik azokban a csapatokban játszanak. Ez is nagy megtiszteltetés. Az orosz nyelvtudásom azért még hagy némi kívánni valót maga után.