Bába Mihály hű a csapathoz, a városhoz

Talán senkit sem sértek meg azzal a kijelentéssel, hogy ha valaki megérdemelte ezt a kitüntetést, az ő. Ős dunaújvárosi, aki szeretett városomnak nevezi településünket, aki eddigi pályafutásának minden percében Dunaújváros sportját szolgálta. Nem a kézilabdánál kezdte, s nem is a masszőr foglalkozással. Fiatal korában Komóczi Gábornál tanulta meg a birkózás fortélyait.

- Junior és felnőtt magyar bajnokságokban értem el dobogós helyezéseket, és 1980-tól ismerkedtem meg a gyúrói mesterséggel. A Szondi SE-nél, a katonaságnál egyszer feltették a kérdést: épült egy szauna, és ki szeretne ott gyúróként tevékenykedni. Én jelentkeztem. Ilyen véletleneken múlik az ember élete. És megtetszett. Leszerelés után már az Építők labdarúgóinál működtem, párhuzamosan a vasműs munkám mellett. Azután a Sportkórházban elvégeztem a tanulmányaimat. Komoly vizsgákat kellett letennem egészségtanból, anatómiából, egyéb tárgyakból. Két év múlva pedig Kajcsa András keresett meg a női kézilabda-szakosztályból, és hívott. Igent mondtam. Ám dolgoztam a férficsapatbál, a futballistáknál és a jégkorongozóknál is.

Dr. Úr Viktor csapatorvos és Bába Mihály gyúró, az összeszokott páros a segítségnyújtásnál a gyorsaság is nagyon fontos (Fotó: Ónodi Zoltán)

S hogy mi tetszett neki a munkájában? Erre végtelenül egyszerű a válasza.

- Tudok másoknak segíteni. Tehetek másokért, az egészségükért, a gyógyulásért, és a sportban, a sportolók között élhetek.

Majd jöttek azok a gyönyörű évek a csapatnál, amelyeket a Dunaferr játékosaival, a vezetőkkel együtt átélhetett.

- Ma is hátborzongató érzés visszagondolni arra, hogy milyen parádés közösségben dolgozhattam. Sorozatban ötször nyertük meg a bajnokságot, a Magyar Kupát, majd a KEK-et, a Bajnokok Ligáját, a Szuper Kupát. S ezekre a nagyszerű sikerekre én is büszke lehettem, mert volt bennük részem. Újabb öröm: a magyar válogatott csapat gyúrójának is felkértek. Kétezernégytől öt évig dolgoztam a címeres csapatnál is. Öt világversenyen vehettem részt. Ma is féltve őrzöm az Európa-bajnoki, világbajnoki bronzérmemet. Majd jött a csalódás. Már elkezdtük a felkészülést a pekingi olimpiára a csapattal, de végül mégsem engem vittek ki. Ez most is fáj, hiszen egy gyúró számára is az olimpia jelenti a csúcsot.

De talán az életben lehet még olyan döntés, amely pótolja az elmulasztottakat. Vannak rá jelek, hogy Bába Mihály személye ismét a látókörbe kerül a válogatottnál. S ha már a szomorúságnál tartunk, kihagyhatatlan szakasz a női csapat szétesése néhány évvel ezelőtt.

- Rettenetes napok voltak. Közel egy évig nem kaptam fizetést, feléltük a család összes tartalékát, és már másféle munka után kellett néznem. Bár a siófoki csapattól kerestek, de én nem hagytam el a városomat, a csarnokot, a barátaimat. Minden ide köt engem. Azért fohászkodtam, hogy talán majd minden jóra fordul, és leszek még egyszer egy bajnokcsapatot megközelítő gárda mellett gyúró. És így történt! Ez nagy boldogság. Miként az is csodálatos érzés, hogy megtisztelt a város a szép kitüntetéssel.

Bába Mihály boldog ember. Végigküzdött jó pár csatát nejével, két gyermekével együtt. Edina lánya a DAC-ban kézilabdázik, Zoltán fia pedig még mindig jégkorongozik Kiskőrösön a másodosztályban.

- Ha a terveimet, vágyaimat kérdezi, azokra rém egyszerűen tudok válaszolni. Legyen még sok szép sikerem a csapatommal. És tudjam, akár nyugdíjaskorig végezni a masszőri munkámat. Fizikailag, idegileg is próbára teszi az embert, de én imádom azt, amit csinálok. És minden érdekel, ami Dunaújváros sportjával kapcsolatos. Nagyon tudok más csapatnak, más sportágnak is szurkolni. Persze a legfontosabb a saját együttesem. Együtt élek a meccseken a játékosaimmal. Régebben még a bíróknak is odamondogattam a kispadról, ha nem volt igazuk. Kaptam is kétszer piros lapot. Persze azóta már lehiggadtam. A játékosok ismernek, tudják, hogy kiállok mellettük, mert szeretem az egyenes beszédet, mindig következetes akarok lenni, éppen ezért amolyan lelki szemetesládájuk is vagyok. Elmondják gondjaikat, s nagyobb élettapasztalatom révén igyekszem tanácsokat adni nekik, ha már megkeresnek. A gyúrói foglalkozás tehát bizalmi állást is jelent. Nagyszerű közösség a mienk, és nagyon szeretem ezt a mostani társaságot. Úgy hiszem, hogy az elismerésemet azoknak is köszönhetem, akik között élek és dolgozom.