Sánta Dóra már nemcsak védekezik, gólokat is dob

A Dunaújvárosi Kohász fiatal, most már meghatározó kézilabdázója Nagyatádról érkezett Dunaújvárosba, és már itt végezte el a gimnáziumot. (Merészen ugrom egy nagyot az írásomban: benne látom a következő generáció egyik magyar válogatott játékosát.)

- De régóta, már hat éve itt vagyok. Nagyatádon is kézilabdáztam tizenhárom évesen az NB I-B osztályban. Főképp a család figyeli a dunaújvárosi teljesítményemet. Édesapám - nagy kritikus - már legalább nyolcszor látta felvételről a Ferencváros elleni győzelmünket. Azt mondta: tetszett neki a védekezésem. De az első edzőm, Vékony Maja néni is gratulált telefonon.

A Dunaújvárosi Kohász fiatalja, Sánta Dóra csapata minden mérkőzésén húzóember volt (Fotó: Onodi Zoltán)

- Kiváló teljesítményt nyújtott a csapat és Ön is Fehérváron. Mátéfi Eszter edző egy idő után támadásban sem cserélte le. Ez elismerést jelent...

- Örülök, hogy Fehérváron jó teljesítményt nyújtottam. Négy gólt is dobtam, főleg betörésből. Most határozott voltam, nem tétováztam. Az járt a fejemben: megcsinálod

- Mi a titka a csapatnak?

- Nagyon együtt vagyunk. Ha valakinek nem megy, kihúzzuk a gödörből, dicsérjük, biztatjuk egymást. Tavaly nagyon sok borsot tört a Fehérvár az orrunk alá, most éreztük, nem lesz többé mumusunk a megyeszékhely csapata. Főleg a második félidőben "játszottuk le" őket a parkettáról. Csak a gólkülönbség volt kérdéses.

- Van hitük, önbizalmuk, magabiztos a csapat, és ezt látja a lelátón a közönség...

- Fantasztikus erőt ad a morajlás a nézőtérről, tudjuk, velünk lélegez, és akarja sok ember a sikert. Már nagyon várom a szombati Győr elleni találkozót. Tavaly sérülés miatt hiányoztam, most nagy élmény lesz játszani az Audival. Ránk egyáltalán nem jellemző, hogy itthon valakitől féljünk, bátran kézilabdázunk. Szoros mérkőzést várok és azt, hogy méltó ellenfele leszünk a bajnokcsapatnak. Lehet, hogy az idei meglepetés csapat mi leszünk?