Levelet hozott a posta

Családunkban nem divat már a levélírás. A húsvéti, karácsonyi lapokat lecserélte az SMS, a rokonokkal, barátokkal történő kapcsolattartást, meg kiváltotta az e-mail, a mobiltelefon, az MSN, a cset. Mivel számomra ismeretlen név szerepelt feladóként, értetlenül bontottam fel.

Kézzel írt levél volt benne. A scriptumból rögtön látszódott, hogy a levélíró idősebb korosztályba tartozó, iskolázott, férfi. Szépen formált betűkkel, választékos módban szólt hozzám.

Mivel fiam ott volt mellettem, a látottakra olyannyira meglepődött, hogy szabályosan kiszakadt belőle a felkiáltás. – Jéé! Kézzel írt levél? Ilyent még sosem láttam!

És ekkor megállt bennem az ütő. Bizony-bizony. Közbe, felnőtt egy nemzedék, akik már azt sem tudják, milyen a kézzel írt levél és valamikor még csak ilyen volt. Aztán, berobbant a számítástechnika az életünkbe. Még emlékszem rá, mikor még csak ABC 80-as számítógépem volt, mikor még Basic nyelven történt a gépekkel a kommunikálás, és kazettás magnószalagra (hol van már az is) történt az adatrögzítés. Aztán megjelent a hazai piacon a Comodor 16, majd a 32, és évekkel később, mikor feloldották a Cocom listát (sokan már azt sem tudják mi volt az) és be lehetett hozni Amerikából, akkor megjelent a Comodor 64-es. Hüledezve néztem. Minek nekünk ilyen nagy gép? 64 kilobájtos tárhely? Minek? Soha nem fog megtelni.

És lőn. Ma már gigabájtokba, terabájtokba, petabájtokba számolunk, de állítólag már kész az a gép, ami már 8 exabájt tárhellyel bír.

A mi gyerekeink bizony már egy teljesen másik korszakot élnek. Nekik már teljesen természetes a notebook, a PDA, a Blackberry, Ipode, Iphone és még a fene tudja mi.

Az idő kerekét nem lehet megállítani,  Nekünk kell haladni a korral. Nekünk, idősebbeknek kell követnünk a fiatalabbakat. Mindig azt mondtam másoktól
tanulni nem szégyen. Bizony én máig sokat tanulok a mai huszonévesektől. Hisz, ők a jövő. Nem akarok lemaradni.

Így, aztán csak bátorítani tudom e sorok olvasóit. Igenis, merjünk nagyok lenni. Merjünk tanulni, tudjunk megújulni. Innováció nélkül nincs fejlődés.

Fiamnak az a furcsa, elavult, (nota bene) ósdi, ha valaki kézzel ír levelet. Minek, hisz ott a számítógép! A mai világban már nincs nélküle élet. Tudjunk vele, mellette, azt kihasználva létezni, fejlődni.

Én megpróbálom. És Ön?

Szerző: L. Z.