A gyilkos gróf meséje

A Twilight, a Vámpírnaplók és tinikompatibilis társai után most itt az újabb mozgóképes csoda, ami nemes egyszerűséggel a Drakula nevet kapta, ám attól, hogy a vérszomjas gróf már számtalan alkalommal volt filmes alapanyag, nem érdemes legyinteni a 2019-es sorozatra.

Végre nem tinibálvány szépfiú, hanem pokoli lény

Alkalmanként a másfél órás játékidőt is meghaladják a Drakula első évadjának epizódjai, és akár kis filmként is értelmezhetőek (kiváltképp az első). A romániai Vlad Tepes alakjából született legenda most egy kicsit felturbózva, megcsavarva és kevésbé fogyaszthatóan kerül elénk. Első körben a vámpír magát sosem hívja Vlad Tepesnek, folyamatosan Drakulaként emlegeti magát, és mások sem tesznek még csak egy fél utalást sem előéletére. Nyitó epizódunkban egy minimum utolsó stádiumos rákosnak tűnő férfi kezd el mesélni horror­isztikus élményeiről egy budapesti zárdában két apácának, és visszatekintésekből ismerhetjük meg a gróf gyilkolási technikáját, valamint Jo­hnathan Harker csodával határos (de nem boldog véget érő) menekülésének történetét. Az egyik apáca egyébként nem más, mint a holland származású Agatha Van Helsing, aki vámpírszakértő, és szinte többet tud a vérszívó teremtményekről, mint ők maguk. És itt jön az egyik csavar, ugyanis a jól ismert vámpírlegendák, mint a karó, kereszt vagy a tükör nem vagy másképp működnek, mint ahogy az a köztudatban van, és néhány új képességgel, illetve akadállyal is felruházták a készítők ezeket a lényeket.

Amiért abszolút piros pont jár, az az, hogy itt el lehet felejteni a csillogó, patyolat bőrt és a földöntúli szépséget, a szinte giccsesen megdicsőült, vérszlopáló élőhalott elképzelését – a Drakulában végre azt látjuk, hogy az örök életért cserébe komoly árat fizetnek a vámpírok, a vérszívásban pedig semmi szexi nincs.

A január elején indult sorozat első néhány epizódja elég kedvcsináló az egymáshoz lazán kapcsolódó, Drakula és Van Helsing macska-egér játékán alapuló történetéhez. Fontos kiemelni a két főszereplő játékát, elsősorban a grófot alakító Claes Bangét, aki (eredeti nyelven) zseniálisan váltogatja az akcentusokat és még komolyabban alakítja a kegyetlen és módszeresen gyilkoló arisztokrata fenevadat.