Egyhetes szabadságom negyedik napján

Egyhetes szabadságom negyedik napján komoly elhatározásra jutottam: nem fogok korán felkelni, legalább egyszer addig akarok aludni, amíg jólesik. Na, dél­előtt fél 10 körül már nem bírtam tovább, és lelkiismeret-furdalásból, bűntudattól vagy valami negatív érzéstől vezérelve megindítottam a napot. Miközben épp bezártam a lakás bejárati ajtaját, az egyik kiskutyám nem bírta már, és a szomszéd lábtörlőjére piszkított. Jöhetett az újratervezés félkómában: lábtörlő be, séta le, vissza pedig sika-mika. Szépen kitisztítottam a szőnyeget, s visszatettem a helyére. Délután egy ajtóra ragasztott kedves, köszönő üzenetet olvashattam a szomszédtól. Nincs mit, mi kérünk elnézést!