Macron Napóleon nyomdokain?

Bonaparte Napóleon 1812-re gyakorlatilag minden ellenségét térdre kényszerítette Európában a cári Oroszország és Nagy-Britannia kivételével. Seregeivel alig több mint egy évtized alatt közvetlen, illetve közvetett francia befolyás alá vonta a térség szinte teljes egészét. Mivel a császár nem rendelkezett olyan tengeri erővel, amely felvehette volna a versenyt az angolokéval, úgy döntött, a látszólag kisebb ellenállás felé halad: több mint 600 ezer fős inváziós hadsereget verbuvált az egész kontinens területéről, és ezzel indult meg a keleti nagyhatalom térdre kényszerítésére.

Hatszázezren Oroszország ellen

A Grande Armée-nak csak a felét képezték franciák: német, lengyel, olasz, magyarok, svájci katonák egyaránt szép számmal kaptak helyet benne, de gyakorlatilag az egész kontinens népei képviseltették magukat soraiban.

 (I. Napóleon francia császár a berlini dekrétumban kontinentális zárlatot rendelt el Nagy-Britannia ellen. Az európai kontinens valamennyi kikötőjét és tengerpartját bezárták a Nagy-Britanniával folytatott kereskedelem és a brit áruk előtt. A lakosság persze egyre elégedetlenebb volt, mert fájdalmasan érezte a brit gyarmatáruk, például a gyapot és a nádcukor hiányát. A növekvő ellenállás arra kényszerítette Napóleont, hogy közel 200 000 vámállomást létesítsen, és ügynökök, katonák tízezreit alkalmazza, hogy ellenőrizzék a beviteli tilalomra vonatkozó rendeletek betartását.)

Megkezdődött a hadjárat

Visszatérve az orosz hadjáratra: a császári csapatok 1812. június 24-én lépték át az orosz határt a Nyeman folyónál, és noha a végtelen Oroszországban viszonylag gyorsan kiütköztek az utánpótlás nehézségei, erőltetett menetben haladtak előre az első napokban. A

hadjáratot azonban már ekkor balszerencsék sorozata kísérte: abban az évben különösen kegyetlen nyár köszöntött a térségre elképesztő forróságokkal és sosem látott esőzésekkel, ami alaposan lelassította a hadsereget. 

 és ezrével hullottak a lovak is: a morál már ekkor fellazult, és már az első héten mintegy százezren dezertáltak (elsősorban természetesen nem a franciák). A szintén több százezres, az intenzív sorozásnak köszönhetően egyre duzzadó sereget gyűjtő oroszok – Barclay de Tolly hadügyminiszter és fővezér vezetésével – eközben kerülték a nyílt, igazán nagy ütközeteket: „felperzselt föld"-taktikával hátráltak, és a kozák lovascsapatok inkább arra mentek rá, hogy az utánpótlási vonalakat, illetve a zsákmányszerző császári csapatokat szorongassák meg. Ezzel további kellemetlenségeket okoztak a Grande Armée-nak.

Fővezér csere az oroszoknál – jött Kutuzov

Mindeközben természetesen Oroszország is komoly vérveszteségeket szenvedett, így I. Sándor a fokozódó nyomás közepette lecserélte a fővezért Mihail Kutuzovra.

Noha Kutuzov egy ideig elődje taktikáját követte, végül 1812. szeptember 7-én, Borogyinónál a két hadsereg megvívta azt a csatát, amely még az 1805-ös austerlitzi ütközetnél is szörnyűségesebbnek, erőszakosabbnak és pusztítóbbnak bizonyult – ráadásul a végén egyik fél sem örülhetett egyértelmű győzelemnek, a 135 ezer francia és 110-160 ezer orosz katona egyszerűen nem bírt egymással. Maga 

 ami magyarázatot jelenthet bizonyos elhibázott stratégiai döntéseire: az oroszok végül visszavonultak, de mindkét félnek iszonyatos véráldozatot kellett elkönyvelnie (a történészek 70 ezer és 110 ezer fő közé teszik a halottak számát), és az eleve elkedvtelenedett, utánpótlási gondokkal, motiválatlansággal küzdő francia főerők hiába foglalták el Moszkvát, ekkor már látszott, hogy csapdába kerültek.

Visszavonulás Moszkvától

Napóleon eleinte a cár békeköveteire számított, ám azok sosem érkeztek meg: ehelyett ellátási gondokkal szembesült, majd a nyári melegek után roppant kegyetlen tél köszöntött Oroszországra. Miután a katonák szó szerint tízezrével fagytak halálra, a császár végül mégis a visszafordulás mellett döntött.

Mindehhez persze az is hozzájárult, hogy Kutuzov Borogyino után felismerte: a franciákat kizárólag az utánpótlás elvágásával, illetve kisebb, bosszantó támadásokkal lehet megadásra kényszeríteni. Emellett az orosz parasztság szintén fellázadt, és partizán-hadviseléssel keserítette még tovább a Grande Armée mindennapjait. 

 és végül kiűzte Oroszországból az elcsigázott franciákat, akik december közepén távoztak az országból. A visszavonuló hadsereg katonái éheztek és fáztak, s mindent elárul a hadjárat katasztrofális kudarcáról, hogy végül mindössze 20 ezren tértek haza közülük.

Az 1812-es orosz hadjárat szertefoszlatta Napóleon legyőzhetetlenségének mítoszát. A Tolly és Kutuzov által sikerre vezetett orosz honvédő háború megfordította az erőviszonyokat a kontinensen, és előkészítette a francia császár bukását.

Macron nem tanul elődei hibáiból?

A franciák az elmúlt hetekben, hónapokban ismét piszkálják az orosz medvét. Emmanuel Macron francia elnök már azt is felvetette, hogy csapatokat küld Ukrajnába, beavatkozva a háborúba az oroszok ellen az ukránok oldalán.

 Macron, ha nem tudja reálisan értékelni a helyzetet, az erőviszonyokat, akkor legalább elődje, Napóleon hibáiból tanulhatna, és rájöhetne, hogy az orosz medvét felébreszteni nem túl bölcs dolog. Legutóbb a második világháborúban Hitler is megtapasztalhatta, milyen az oroszokkal háborút vívni. Szóval: Macron elnök úr, hátrébb az agarakkal!

Forrás: rubicon.hu, mult-kor.hu, ujkor.hu, honvedelem.hu