Íjászok versenye Daruszentmiklóson

Házigazdaként Rauf Norbert polgármester jó szívvel köszöntötte a versenyzőket és röviden bemutatta a Falupark történetét és az eddigi sikeres hasznosítását is.A verseny után az eredményhirdetésen is szerepet vállalt. 

– Nyilván jelentett egy kis feladatot a számunkra ennek a rendezvénynek a befogadása, de föltétlenül örömteli volt látni azt, hogy a körülbelül nyolcvan fős versenyzői gárda és a szépszámú kísérőik megfelelő helyet találtak nálunk. A településünk hagyományőrzői vállalkoztak a házigazda szerepére, és ahol lehetett, segítettünk nekik a lebonyolításban. Érdekes volt, hogy a környékbelieken kívül, még Budapest mellől is érkeztek résztvevők. Nagyon szimpatikus csapat jött össze, akik percek alatt belakták a helyszínt, megbecsülték a környezetet és a megfelelő eredményeik elérése után elégedetten távoztak a verseny végén. Reméljük, hogy a vendégek sora folyamatosan emelkedni fog a jövőben.

A főrendező 

Érdekes volt, hogy ebben a komoly harci játékban egy csinos hölgy, Szilné Czeiner Renáta vállalta fel az előkészületek, a lebonyolítás, a vendéglátás és a bontás feladatait.

– Ez nem egyszemélyes feladat, mi is csapatban dolgoztunk. A huszonnégy állomást László József, Mulady László, Popovics Krisztián, Bogdán Attila és László János együttműködésével építettük ki, akik a helyi Magyar Hagyományőrző és Íjász Egyesület tagjai. A vendégeink kiszolgálását és az ebédfőzést is egy rutinos társaság Kajári Mariann, Lászlóné Zimmermann Éva, Puskás Zoltán biztosította. Mellettük további segítőkre is számíthattunk. A szép céllapokat László Tamara rajzolta. A vendégektől kapott visszajelzések az elégedettségükről tanúskodtak. A mieink munkáját jónak mondhatom. Én viszont vétettem egy-két hibát, amit szerencsére azon mód ki tudtunk javítani. Ez egy örök tanulság volt, még egyszer nem fog előfordulni. 

Helyi versenyzőként

Popovics Krisztián a Daruszentmiklósi Magyar Hagyományőrző és Lovas Egyesület tagjaként egy különleges öltözékben vett részt a versenyen. 

– Egy kicsit a honfoglalás korának a viseletét próbáljuk ezzel megidézni. Barátokat, ismerősöket hívtunk meg erre a rendezvényünkre. Versenyre invitáltuk őket, de a versenyen le akartuk győzni egymást. Biztos vagyok benne, hogy ezzel csak erősítettük a kapcsolatainkat. Igyekeztünk változatos pályákat kiépíteni, és a céltábláink derűs arca is eltért a megszokottaktól. Emellett voltak 3D-s (valósághű) céljaink is, amikkel együtt változatosabbá tettük a feladatokat. Végül kategóriánként, nemenként és korcsoportonként összesítve hirdettünk eredményeket. Ezt a jókedvű napot erre szántuk és úgy látom, hogy utólag sem vettük el senkinek a kedvét vele. 

Aki a játékot is komolyan veszi

Haklik Szabolccsal az egyik állomásnál is váltottunk egy-két szót, és már ott megígérte, hogy megnyeri a kategóriáját!

– Így is történt, a tradicionális felnőtt kategóriában nyertem és a legtöbb pontot is én gyűjtöttem be. Úgy gondolom, hogy jó formában vagyok, nagyon jó a felszerelésem és sokat gyakorolok. Ez a legfontosabb.

Olyanok vagyunk mit a zenészek

– Állítólag gyakran megkérdezik tőlük, hogy „tudod mit mondanak, hogy miként lehet bekerülni a Carnegie Hallba?” A rengeteg gyakorlással! Nahát, ha csak játszani akarsz, akkor heti egy tréninget kell bevállalni, de ha komolyan akarsz versenyezni a heti négyet be kell vállalnod és keményen kell dolgoznod rajta. Az sem baj, ha minden nap lősz. Nem kell sokat, hogy ki ne fáraszd magad. Amikor nekem nem úgy megy, mint szeretném, hamar abba hagyom, hogy a rosszul végezett mozdulatokat ne égessem bele a memóriámba. 

Mi kell a jó eredményekhez?

– Nem árt a tehetség… (mondja nevetve) alaposan meg kell tanulni a technikát és szükséges a jó felszerelés. A sportágadtól függetlenül és persze, amit már említettem a sok munka.

Tanulni, de kitől?

– Amikor elkezdtem versenyezni nem nagyon találtam megfelelő oktatókat, ezért a legeredményesebbek felé fordultam. Ebben a sportágban nagyon jóindulatú a közeg és segítőkészek a sporttársaink. Én úgy tanultam, hogy mindenkit meg kell hallgatni, de annak kell megfogadni a tanácsát, aki a dobogó tetején áll! Most már engem is megkérdeznek a többiek és nagyon szívesen megmutatom nekik a technikát. A legtöbben viszont azzal kezdik, hogy milyen íjat vegyenek. Erre az a válaszom, hogy menjenek el egyesületben, ahol sokfélét találnak és próbálják ki, hogy melyik áll a legjobban a kezükhöz. Ezt kívülről, ránézésre nem lehet megmondani.

Milyen volt a daruszentmiklósi verseny?

– Ez is egy komoly kihívás volt, és mindenkinek egyformán nehéz. Az eredményességünk pedig a felkészültségünktől függ. Ez egy örömíjász verseny volt, kedves ellenfelekkel és kiváló rendezés mellet. Örülök, hogy részt vettem rajta.

Kondíció az íjászatban?

– A nagy hőség egy versenyen senkinek sem kellemes. Ezért fizikailag is felkészültnek kell lenni. Nekem a Kettlebell a kiegészítő sportom, amiben edzőként is dolgozok. Ha ott is becsülettel odateszed magadat, az ilyen kis forróság sem fog megzavarni. A kondícióm az elmúlt huszonöt évben hasonló szinten elfogatható. (tette hozzá cinkos mosollyal) Én egy másik sportágban, a karatéban is megmutatom magamat. Legközelebb az idei őszön, full kontaktban a senior kategóriában a hazai világbajnokságon!