Miért választjuk az egyedüllétet, ha nem muszáj?

Szépen lassan magunkra maradunk. Már nem megyünk el étterembe ebédelni akkor sem, ha megtehetnénk. Nem ülünk be a kerthelységbe beszélgetve, hűtött sört kortyolgatva, új embereket megismerve élvezni a nyáreste hűvösét. Nem megyünk el koncertre, rendezvényre, maradunk a négy fal között, félfalnyi kivetítőn, a telefon, tablet, laptop képernyőjén át vizslatva a világot. A hét végén szabadtéri bulit tartottak a közelben, gondosan ügyelve, hogy minden korosztály találjon neki való programot. Meglehetősen családiasra sikeredett, az értelmes ingyen program nem mozgatott meg annyi embert, amennyire számítani lehetett. Ha így megy tovább, egyedül maradunk. Pedig az ember társas lény.