Miska huszár pákozdi helyfoglalása

– A szobornak igen hosszú az előélete – kezd bele a történetbe Somfalvi László. – Az építtetők több speciális céget felkerestek azért, hogy kiválasszák, milyen anyagból lenne érdemes megvalósítani a tervet. Jártak hajóépítőknél, hogy műanyagból legyen, műköveseknél, betonnal foglalkozó cégeknél is. Az ár vagy a technika bonyolultsága okán nem vállalta senki. Az egyik felkeresett cég ajánlott minket, mondván, mi talán meg tudjuk csinálni.

Ám az út innentől kezdve sem volt ennyire egyenes. A cégvezető elismerte, először még maga is megvalósíthatatlannak gondolta a tervet, hiszen ilyesmire eddig se példa, se gyakorlat nem volt. Ám Vlaszák Mihály mecénás, Vass János és Rohonczi István (Roho) szobrász lelkesedése olyannyira átragadt rá, hogy mégis belevágott a megvalósításba. – Ahogy én tudom, Roho több mint egy évtizedig tervezte és próbálta nagyban is megvalósítani a szobrát, amelynek lényegesen kisebb változata Rácalmáson egy korábbi téesz­lovardában volt. – emlékszik vissza Somfalvi László. – A szobor helyének a pákozdi Bogárdombot választották, így kívánva megőrizni a magyar hadsereg győzelmének emlékét, amikor is megfutamították Jellasicsot és seregeit 1848 őszén. A történelmi leírások alapján éppen ezen a dombon állt Jellasics sátra, és innen követhette végig a hadmozdulatokat. De a talaj szerkezete is ideálissá tette a helyszínt, hiszen egy gránittömb alkotja a dombot, így adva stabil alapot a szobornak.

Azért, hogy a közel tizenhárom méter magas, hetventonnás szobor elkészülhessen, amihez 140 tonnás sablonokra volt szükség, számtalan tervet kellett készíteni és gyártási eljárást kellett újragondolni.

– Cégünk könnyűbetonnal foglalkozik, és az elkészítés folyamatáról voltak elképzeléseink, ám a végleges gyártást több teszt is megelőzte – avat be a kivitelezés részleteibe a cégvezető. – Próbaképpen először egy csizmát öntöttünk ki betonból. Elkészítettük hozzá a sablont – ami mind a mai napig megvan, tehát most is szívesen csinálunk bárkinek, ha ilyet szeretne –, és legyártottuk a közel három méter magas, több mint két méter széles, hattonnás csizmát. Ez jól sikerült, mindenki elégedett volt az eredménnyel. Kaposváron gyártottuk le a szobor többi elemét is, amelyeket aztán speciális járművekkel Pákozdra szállítottunk majd illesztettünk össze kúszózsalus rendszerrel.

Noha a gyártás és kivitelezés során Somfalvi László szerint minden a legnagyobb rendben ment, azt elismeri, nagy kihívás volt a szobor megalkotása.

– Természetesen voltak apróbb nehézségeink, de ki szeret azokról mesélni? – kérdez vissza nevetve Somfalvi László. – De tényleg minden tudásunkat és energiánkat ­beleadtuk a munkába. A precíz előkészítésnek és tervezésnek köszönhetően nagyon kevés akadállyal kellett számolnunk. A környezeti hatásokat lehetne megemlíteni. A Bogárdomb olyan helyen fekszik, hogy szinte állandóan fúj a szél. Ez nyáron kellemes, azonban amikor az építés során a fejünk felett tizenkét tonnás betonelemeket lenget a szél, amiket aztán milliméteres pontossággal kell illesztenünk, az valóban kihívás. Olyan probléma sosem adódott, amikor a munkának akár napokra le kellett volna állnia. De ha nagyon gondolkodom, akkor egyszer megfeszült két betonelem, ezért Miska füléből letört egy darab. Azt is egy óra alatt, talán két vödör gipsszel javítottuk.

A szobrot Roho alakította végső formájára, és festette le Miska huszárt, amelyet aztán tavaly szeptember 29-én emlékhelyként átadtak a nagyközönségnek. A köztéri szoborra ugyanis szigorúbb előírások vonatkoztak volna, így lett Miska huszárból szobor helyett emlékhely.

A kérdésre, hogy lesz-e következő ilyen jellegű projekt, Somfalvi László azt mondta:

– Egyelőre ilyen speciális munkára azóta sem kaptunk felkérést. De az élet sok mindent hozhat, és mivel már tudjuk hogyan kell csinálni, várjuk az új megmérettetést

(Forrás: www.sonline.hu)

A válláról csodás a kilátás a tájra

Somfalvi László olyan élményekkel is gazdagodott, amelyeket a nagyközönség sosem tapasztalhat meg, akárhányszor is látogasson el az emlékhelyre. Elmondása szerint Miska huszár válláról csodálatos kilátás nyílik a környező táj­ra, miközben a lábát lógatja az ember. Akár öten is le tudnának ülni oda, megkapaszkodva a zászlóban, ami öt és fél méter hosszú, és közel két és fél tonna betonból készült.