Felföldi László: Mi az ami megtart?

Meglepetésekkel is szolgált

Nagy a baj, hiszen a püspökökről szőtt eddigi elképzeléseinket dőlt halomba! Egy szigorú, távolságtartó, kemény, tanáruras egyházi méltóság fogadására készültünk, és helyette egy barátságos ember érkezett a személyében.

– Óriási lehetőségünk van és az életnek a legcsodálatosabb gazdagsága a közösség adatott a kezünkbe, hogy ezt szolgáljuk, teremtsük, és ezt osszuk meg az embertársainkkal. Ez egy jézusi küldetés, de azt gondolom, hogy alapvetően ebben rejlik minden ember küldetése és ezt kell megélnünk mindnyájunknak. 

Ön valószínűleg erre a hivatásra született, hiszen minden egyes gondolatát óriási hittel tolmácsolta a hallgatóságának.

– Természetes, hogy tudni kell az embernek a küldetését, de én nagyon hálás vagyok a családomnak, és a szülőfalumnak, mert először is embernek kell lennünk. Arra épül a hitünk, a hivatásunk, a munkánk. És én így köszönöm meg nap – mint nap, hogy egy ilyen igazi családból  közösségből indulhattam, és így szolgálhatom az embereket. 

Vajon miért van az, hogy nagyon sokan szégyenlősen igyekeznek elfelejtetni a falusi származásukat?

– Mert minden életformában meg kell találni a kincseket és ők még ez előtt állnak. És, ha nem leljük meg a szívünkben, amikor ott a kint földeken a lóval, a kapával, magamban, vagy a családdal dolgoztam, akkor nem tudok vele mit kezdeni. De, ha megtalálom, akkor büszke vagyok rá, hogy akkor ott, abban az életformában milyen értékeket és gazdagságokat kaptam. Ezekért, csak hálásnak szabad lenni.

A mai este egyik vezérfonala az volt, hogy „alkossatok közösséget!” Miért?

– Mert a közösségeket mindig emberek alkották és soha sem kívülről születettek. Kell hozzá két-három ember, akikhez lehet csatlakozni, és akkor egyre teljesebb és valóságosabbá válik. Valahogy mindig azt gondoljuk, hogy azt valaki  másnak kell csinálni, de rá kell döbbeni, hogy „én is képes vagyok rá”!

A hiányát megszenvedjük?

– Ez így van, de a közösség megszüli a maga vezetőjét. Amikor egy korábbi közösség megszűnik, akkor sem kell megijedni, hanem össze kell fogni és újat alkotni. Ha a korábbi vezető elfárad, a helyébe kell állni. Mondhatnám olyan, mint amikor a vadlibák repülnek. Egy mindig az élen száll, de amikor elfárad, egy másik veszi át a szerepét. Mindegyiküknek tudni kell vezetni. A mi életünkben is a magunk szintjén meg kell találnunk a feladatunkat, és a munkánkat. Aztán mondhatjuk, hogy itt vagyok, értetek, és veletek. 

A családról

– Az az alapsejt. Minden ezen múlik, minden ebben van elrejtve. A társadalom és az egyház munkájának is erre kell irányulnia. Mindkettő olyan erős, mint amennyire a családok azok, és az élet is annyira szép, amilyet abban élünk meg. Ezen bizony dolgozni kell. Az egyház első számú küldetése most a családokra irányul, hogy segítsük az ő életüket és a mindennapjaikat. Én is erre törekszem. 

Sokan elhidegültek egymástól

Túl sokat dolgoznak, vagy felületesen ismerkedtek össze?
– Minden családnak legalább egy virágcserép van az ablakában, vagy létezik egy kis kert az udvarában.  Minden élet titka, hogy ápolni, törődni és időt kell együtt tölteni vele. Ez a világ és a veleszületett életmód, amibe kerültünk, ezt nem segíti. Tudatosan kell szép és igényes időt együtt töltenünk. Hitves-hitvessel, szülő-gyermekkel. Akkor lesz szebb az életünk. Ám, ha ezt nem tesszük, és nem ülünk a családi asztalnál, akkor egy idő után valóban azt érezzük, hogy távol vagyunk egymástól. A házasság és a család minden napjában ezen kell dolgozni.

A családi asztal

– A gyermek és a felnőtt is nagyon sok sebet kapa mindennapok folyamán és nagyon nagy erőre van szüksége ahhoz, hogy jól élje meg a napot. Az élet sebei csak a családi asztalnál, a beszélgetéseink során gyógyulhatnak meg.  Ott gyűjtök erőt a holnaphoz, az előttem álló feladathoz, az élet terheinek a hordozásához. 

Látom, hogy ahol szép a családi élet, ott is óriási keresztek, szenvedések és problémák vannak, de győzik és bírják, mert tudják, hogy majd este gyógyulni fognak azok a sebek. És, ha ez megvan, akkor minden rendben lesz. Akkor megértjük az élet csodáját és az örömét, akár a szenvedések és a próbatételeken keresztül is. 

Hittel élni, és nem csak vallási értelemben

– A hit az elinduláshoz kell. Így akarok valamit csinálni, vagy egy szép, boldog családot. A mindennapokhoz az áldozat és a szeretet kell, és hinnem kell, hogy ennek lesz értelme. Egy idő után már nem a hit fog vinni, hanem a tapasztalat, hogy így sokkal jobb! Élni, hazamenni, haza várni, mert boldogok vagyunk. A szeretet biztonsága, az áldozat valósága nélkül ez a gyümölcs nem születik meg.

Jóembernek lenni

– A jóság elsősorban magunknak szól mert, ha bárkivel is az vagyok, az az én gazdagságom. Nagyon fontosak, hogy a kapcsolatok ne az üzletről, a „megériről” szóljon, hanem arról, hogy mi emberek vagyunk, összetartozunk,és számíthatunk egymásra. Ha valakire azt mondjuk, hogy jóember, akkor mindent elmondtunk róla, mert többet nem lehet. Ez az alapküldetésünk. Jézus azt mondja: „legyetek jók, mint a ti Mennyei Atyátok!” 

A gyermekekről

– Azért beszélünk róla sokat, mert a legfontosabbak. Isten ránk bízta őket, és ők azok, akik továbbadják az életet, a hitet és a szeretetet. Az emberiség titka mindig a jelemből forrásozó jövő. És, ha ezt jól élem meg, akkor a jelen is jó, de ha rosszul élem meg, ezt a jövőt célzó küldetést, akkor a jelen is az lesz. Tehát, ha a jelent jóvá akarom tenni, akkor jövő nemzedékét jól kell szeretnem, és nevelnem, hogy majd ők is jót tudjanak továbbadni.  

Szigorúan bánjunk velük?

– Csak akkor igazi a szeretet, ha szigorú.  Amelyikben nincs fegyelem az nem válik azzá. A szigorúság nem bántás. Úgy látom, hogy azok a gyermekek, akiknek az édesapjuk szigorúbb, boldogabbak és szabadabbak a többinél, nagyobb biztonságban érzik magukat, mert tudják a határaikat és ez adja meg a stabilitásukat. Vigyázni kell vele, mert a fegyelmezés mindig a legnagyobb szeretet dózis. 

Az okostelefon

– A használatának a szabályozása nem túlzó szigorúság. A gyermektől az éles kés elvétele sem az, hanem életmentés. Az okostelefon esetében is sokkal többről van szó. Az kell legyen a célunk, hogy szellemileg, lelkileg, fizikailag egészséges nemzedék nőjön föl! Ez a mi felelőségünk. 

A gyermekek óriási mozgásra születtek

– Az élet titka is a mozgás és ezért még a felnőtteknek is azt mondjuk, hogy azon múlik az egészségi állapotunk. Még az öregeket is arra biztatjuk. A gyermeknek pedig rendkívül sokat kell mozogni, nagyon veszélyes, ha „leültetjük őket” mondjuk a TV, vagy a számítógép elé. A mozgásukban benne van a szellemi fejlődésük és a gondolkodásmódjuk is, hogy általa megtanulják az élet egységét. Nagyon hasznos dolgokat lehet megtanulni az internetről, de hogy gondolkodó, egészséges emberré váljon, az minden tudásnál hasznosabb. 

Az egyház jövőjéről

– Az egyház, a társadalom és az ember is mindig változott a történelem során és ez természetes. Mindig voltak nagy társadalmi megújulások. Minden zsinat is az volt. Most egy ugyanilyen pontot élünk meg, egy nagy változás előtt állunk. Eddig is jó dolgokat csináltunk, de azt a lécet még följebb kell tennünk, másként kell hozzáállni a dolgokhoz. Ez az Isten akaratának a csodája, a gyümölcse és az öröme.

A pályatársairól 

– Nagyon örülök, hogy engem a püspöki karba befogadtak, és mindazokkal, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, jó kapcsolatban tudok lenni. Együtt küzdünk és erősítjük egymást. Tudom, hogy egy egyházmegyével odébb ők is hasonlóképpen akarják megújítani a papságot és az egyházközségeket. Ez egy nagy lehetőségünk, hogy nem egyedül vagyunk ebben, hanem mindnyájan ugyanazt a célt látjuk magunk előtt. 

Zárszó helyett

(Az előadás elhangzott, és a mi beszélgetésünknek is a végére jártunk, de a hallgatóság jó része igaz már állva, de még együtt maradt és jókedvűen beszélgettek egymással)

– Ezt nagyon jó érzés látni. Ez a cél, hogy az emberek szeressenek találkozni, együtt lenni, beszélgetni, egymást megerősíteni a saját hivatásukban és a küldetésükben.