Álszentség az interneten

Kedves Papa és Mami!

Leveleitek olvasgatása közben jutottak eszembe az alábbi gondolatok. Az internet tele van veszélyekkel, hazugságokkal, átverésekkel és közönséges „Karma farmolássokkal”, ahogyan ezt ma nevezzük. A karma farmolást különféle okokból lehet végezni, például az egó növelése, a népszerűség megszerzése, egyes fiókok bevétele vagy a vélemények befolyásolása érdekében.

Vannak gazdag emberek, akik már nem tudnak mit csinálni a pénzükkel, hiszen már megvettek minden szép országban egy tengerparti nyaralót. Már megvan minden gyönyörű autó, yacht, repülő és mégis maradt még pénzük, és nem tudják mire költeni. Nagyon tudom sajnálni őket… Ilyenkor olyan általános opciók jönnek szóba, mint például: alapítványok támogatása, rákos gyerekek segítése stb. Vajon segít-e az a villának, ha Ő, a gazdag ember a kaliforniai nyaralójából átutal százezer dollárt egy rákgyógyító kórház számlájára? Nem hinném. Ennél már egy fokkal kreatívabbak azok, akik legalább elmennek abba a kórházba és megnézik a betegeket. Ilyenkor általában csinálnak egy fotót az ágyon gyógyuló pácienssel, (aki még azt se tudja, hogy ki jött hozzá) aztán feltöltik a képet Instagramra. Ez csak azért történik, hogy aztán oda tudja a képe alá írni, hogy #adomány #kórház #jóembervagyok:). Az ilyen posztoknak az egyetlen létjogosultsága abban merül ki, hogy az adott gazdag/híres ember tovább tudja építeni az emberekben róla kialakult képet. Ott vannak például azok is, akik TikTokon egy rövid, negyven másodperces videóban próbálják bemutatni a szegénysegítő szokásaikat. A legalattomosabbak úgy indulnak, hogy valaki elkezd főzni, d e már az is árulkodó lehet, hogy mekkora adagot készít. Aztán fogja magát ez az ember, elmegy India egyik kifejezetten szegény részére, vagy Afrikába, hogy az ottani embereknek oda tudja adni az ételt. Ezek után boldogan dől bele a megvetett ágyába, mondván: ma is tettem valami jót az emberiségért! Hiszen adományozott, szelfizett valakivel és ételt adott negyven szegényembernek!

Miért képmutatás ez? „Hiszen százezer dollár nem kevés, annyiból már egy adománygyűjtő szervezet komoly dolgokra képes!” Persze, hogy igen. Segíteni jó dolog, boldoggá teszi az embert. A probléma ott kezdődik, amikor ezt valaki a saját hasznára akarja fordítani. Jó dolog adományt adni egy kórháznak, még jobb, ha az ember meg is látogatja azokat, akiknek adományt fog adni. A dolog akkor kezd el eszkalálódni, amikor ezt nem a segítségre szorulókért tesszük, hanem saját magunk miatt. Már azzal is segíteni tudunk, ha látjuk a boltban, hogy egy idős néni nem tudja levenni a felsőpolcról a kiválasztott árut, oda megyünk és segítünk neki leemelni. Ez egy részből emberi, keresztényi kötelességünk is. Ez a hozzáállás kétezer év alatt nem változott semmit, hiszen a Bibliában is ott áll: „Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek, bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat! Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a balkezed, mit tesz a jobb, hogy adományod rejtve maradjon; Atyád. aki lát a rejtekben, megfizet majd neked!” (Mt. 6.)

Az ember gyökeresen nem változik. Régen magunk előtt kürtöltetés, most meg Karma farmolás. Egyszer lepény, egyszer Iphone, a lényeg, a gondolkodás ugyan az!

Szeretettel:

Nóri