Elhunyt Dr. Takács István 1938–2024

Dr. Takács István 1938. május 31-én született Pozsonyban. A mátyusföldi Szencről családját 1947-ben kényszerrel telepítették át a Baranya megyei Mágocsra. 

Pécsi és dombóvári gimnáziumi évek után 1961-ben Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett vas- és fémkohómérnöki oklevelet. 1983-ban ugyanitt summa cum laude minősítéssel védte meg doktori értekezését. 44 éves aktív mérnöki tevékenységét két munkahelyen fejtette ki. 

1961–1974 között a Dunai Vasmű acélművében acélgyártó, energetikus és termelésvezető beosztásokban dolgozott. Sokat tett a martinkemencék földgáztüzelésre való sikeres átállításáért, az acélgyártás oxigénes intenzifikálásának megvalósításáért és a mű kapacitáskihasználásának növeléséért. 1974–1993 között a TÜKI tudományos osztályvezetője, illetve műszaki főtanácsos vállalkozásvezetője volt. Irányításával, egyebek mellett egyedi tüzelőberendezéseket kifejlesztve sikeresen állították át a hazai szilikátipart – elsősorban a cement-, mész-, tégla- és cserépipart – szénhidrogén tüzelésűre. 1993–2005 között a DUNAFERR energotechnológiai menedzserének tisztét töltötte be. 

Szakmai teameket koordinálva több, az energiafelhasználás és a környezetkárosítás mérséklését eredményező fejlesztés előkészítésében és megvalósításában vett részt. Munkája során folytonosan kereste az új megoldásokat és törekedett azok hasznosítására. Egy találmányát 1969-től több mint 20 éven át hasznosították az acélgyártásban. Aranyokleveles kiváló újító volt, és mindkét munkahelyén elnyert több alkotói díjat is. Konferenciákon rendszeresen tartott előadásokat, színvonalas írásaiért publikációs nívódíjakban és Péch Antal-emlékérem kitüntetésben részesült. Az OMBKE választmányában három cikluson át képviselte a Vaskohászati Szakosztályt. 

Tizenöt évig volt aktív tagja a BKL Kohászat szerkesztőségének. Eredményes munkásságát egyebek mellett számos Kiváló Dolgozó, 1983-ban Kiváló Kohász, 2004-ben Szent Borbála-érdemérem miniszteri kitüntetéssel is elismerték. 40 és 50 éves OMBKE-tagságáért Sóltz Vilmos-emlékérmet kapott. 

2024. július 1-én került kórházba, ahol kiderült, hogy 15 évvel ezelőtt megállapított betegségéből szövődmény alakult ki. Állapota nagyon gyorsan romlott és július 8-án délelőtt csöndesen elhunyt. Valószínűleg már hetekkel korábban tudta, hogy nincs visszaút, de ezt csak barátjának és néhány közeli hozzátartozójának jelezte. Utolsó napjaiban fájdalmait, helyzetét méltósággal viselte. 

Végső búcsúztatása 2024. július 17-én Miskolcon, a hejőcsabai református temetőben volt. Kedves Pista! A Dunai Vasmű kollektívája, a TÜKI munkatársai és már nem aktív pályatársaid nevében is ígérjük, hogy emlékedet kegyelettel megőrizzük, önfeláldozó szakmai, közéleti tevékenységedet folytatjuk, és ezzel mondunk Neked utolsó 

Jó Szerencsét! 

Balázs Tamás