Lipták Tamásék jó példát mutatnak

Sokan lennének büszkék arra, ha mindhárom gyermekük az ország egyik legelismertebb egyesületének a sportolója lett.

– Én is az vagyok, de erre ők lehetnek igazán azok, hiszen az ő munkájuk eredménye. Arra is, hogy hasznosan és eredményesen töltik el a sport miatt nem is létező szabadidejüket. 

A szülők többnyire a széltől is óvják a gyermekeiket, te pedig azt láthatod, hogy szinte megszakítják őket a felkészülésük során. 

– Ez igaz, de azt hiszem, a gyermekeknek arra van szükségük, hogy minél komolyabb leterheltséget kapjanak, mind az oktatás, mind a sport területén. Így kerek a történet és valószínűleg így válhatnak egészséges felnőttekké. Ami még nagyon fontos, hogy csapat sportágban küzdenek, ami számos hasznos dologgal jár. Egy nagyon jó, személyiségformáló közösséghez, a Dunaújvárosi Főiskola Vízilabda Egyesülethez tartoznak, ami az ország legjobbjai között említhető. Nagyon jók az edzők, és nagyon jó munka folyik már az utánpótláscsapatoknál is. 

Miért pont a vízilabda?

– Brávik Fruzsina és a csapattársai teljesítménye miatt tetszett meg nekem ez a sportág, amikor világbajnokságot nyertek 2005-ben. Máig látom, ahogy Faragó Tonó rohant a medence szélén, és máig beleborzongok a lelkesítő és feledhetetlen élménybe. Akkor én úgy gondoltam, hogy ha nekünk lányaim születnek és lesz beleszólásom az életükbe, akkor megpróbálom őket a női vízilabda felé irányítani. Az uszoda és a víz világa mindig is közel állt hozzám, akárcsak hozzájuk. Az úszásoktatás után nem nagyon kellett noszogatni őket, hogy kipróbálják a mostani sportágukat. 

Lipták Flóra szeptemberben lesz tizenhat éves. Most kezdi a tizediket a Pannon Oktatási Központban. Még nincs állandó posztja, de a kapás hátsó a kedvence. A DFVE, serdülő/ifi játékosa, edzője: Pierre Mahieu. Ebben a szezonban a serdülőkorosztállyal az ötödik helyet szerezték meg. 

A vízilabda volt az álmod? 

– Nemigazán, mert nekem a nagy álmom a szertorna volt, aztán végül itt kötöttünk ki. Az úszást is kedveltem, főleg a versenyeket. Aztán már meguntam a hosszabb, öt-hatezer méteres távokat. Igaz, hogy ez is nagyon kemény sportág, de csapatban vagy és megoszlik a teher rajtad. Éppen ezért a társaidról is szól, meg arról is, hogy jól érezzed magadat. 

Egy szolid, csinos, csendes hölgyként ülsz mellettünk. Szinte hihetetlen, hogy egy vízi harcossá tudsz átalakulni!

– Az ott abban a pillanatban kezdődik, amikor a vízbe ugrunk. Akkor már nem egy játéknak tekintjük, hanem mert győzni szeretnénk, ezért egy küzdelemnek. Igaz közben szeretnénk jól is érezni magunkat. 

Miről álmodsz ilyen fiatalon? 

– Nyilván a legfontosabb, hogy a válogatottba kerülhessek, de egy nagy álmom az Olimpia!

Soha nem baj, ha az embernek van egy példaképe. A tiéd kicsoda?

– Az enyém a Keszthelyi Rita! Az én álomposztomon fantasztikusan játszik.

Rengeteg munkából születik a sikeretek

– Hetente tizenkét edzésünk van. erre az évre kaptunk heti egy nap pihenőt és így jött ki a napi három edzés. Ez bizony szellemileg is eléggé megterhelő. nagy szükségünk van a pihenésre és az elegendő alvásra. Mellette a tanulásra és az olvasásra is igyekezek időt szakítani. nagyon jó az iskolánk és benne az osztályközösségünk is. Az idén az országos bajnokságban sajnos nem sikerült a négybe jutnunk, de utána minden meccsünket megnyertük. Majd jövőre jobban odafigyelünk, jobban akarunk és bízunk a társainkban. Most a nyári szünetben lesz egy kis szabadidőnk, elmegyünk biciklizni és a helyi strandra is úszni egy kicsit. Örömöt és nyugalmat ad. 

Lipták Sára a nővére nyomdokait követi. Ő is a Pannon diákja. Tizenhárom éves, most kezdi a Kis gimit. Ebben a szezonban két jelentős eredményt is elért: a 2009-esekkel megnyerték az országos bajnokságot és vendégjátékosként a fehérváriakkal a HaBaWaBa Internationalt Olaszországban. A DFVE, gyermek korosztály játékosa, edzője: Schmidt Tamás.

– A nővérem előbbre jár a sportban és a tanulmányokban is, jól kijövünk egymással, akár barátomnak is mondhatnám. Előbb együtt úsztunk, amit nagyon szerettem, aztán őt áthívták vízilabdázni. Én is kipróbálhattam és nagyon megtetszett. Egyszerre űztük mindkét sportágat. Már az elején úgy éreztem, hogy befogadtak a csapattársaim. Az edzésszámom ugyanannyi, mint a nővéreméké, heti tizenkettő. Az az álmom, hogy válogatott legyek és minél jobb eredményeket érhessek el velük együtt. Az idei szezonunk legnagyobb sikere, hogy lányok között U13-ban a Fehérvár csapatával megnyertük a HaBaWaBa Internationalt Olaszországban. A klubunkból ketten játszottunk a csapatukból Mihók Mandulával. Előtte több közös edzésen vettünk részt ezért ott már jól megértettük egymást. Egy hét alatt tizenhat meccset játszottunk. Az iskolai feladatok is nagyon komolyak. Mivel nagyon kevés időnk jut a tanulásra, főleg az órákon kell nagyon koncentrálni ahhoz, hogy rendben legyen a tanulmányi eredményem is. A kedvenc tantárgyam az angol nyelv. 

Dunaföldvárról bejárni nem könnyű dolog

– Az eleje nagyon nehéz volt, de már megszoktuk. A napi rutinunk? 06.50-kor már megy a buszunk. Iskola után, ha van rá időnk, gyorsan hazajövünk ebédelni, aztán szinte azonnal vissza a városba. Este 20.30 körül érünk haza… Utána még nincs pihenő, mert akkor szoktunk tanulni, illetve én egy kicsit korábban kelek és akkor pótolom be, ha van mit. Nagyon vártam a nyári szünetet, mert már rám fért egy kis pihenő. A programom a nővéreméhez hasonlóan fog eltelni.

Liptak Barnabás A 2015-ös születésű Barnabás a nővérei nyomdokain já. Az idén kezdte meg a bajnokságot DFVE-ben Menczinger Kata edző kezei alatt...

– A lányok miatt szinte muszáj volt ezt a sportot választani, de nagyon szeretem csinálni. Azt mondják, hogy ez egy nehéz sportág, de még nem érzem annak. A Beszédes József iskolába járok Dunaföldváron, és heti négy edzésem van Dunaújvárosban. Ez a harmadik évem a csapatunkban. Egy kicsit már rutinosnak számítok. Példaképem is van: ő a Kásás Tamás! Én is szeretnék olyan jó sportoló lenni, mint ő! Már elkezdődött a nyári szünetünk, és az alatt sokat szeretnék biciklizni.