Oktatói Szolgálati Emlékérmet kapott a Dunaferr négy pedagógusa

Az Oktatói Szolgálati Emlékérmet a szakképzési ágazatban adományozzák a legalább 25 éven keresztül végzett, példamutató oktatási tevékenységük elismeréséért a szakképző intézmények, illetve többcélú szakképző intézmények nyugállományba vonult oktatóinak vagy pedagógusainak. Ilyen elismerésben részesült a Dunaferr négy munkatársa: Vadászné Kéri Adrienn, Gombos Lászlóné, Farkas Katalin és Páger László.

Gombos Lászlóné 1982 augusztusában kezdte meg munkáját az oktatásban, amelyet azóta is kiemelkedő módon végez. Pályafutását 1982-ben kezdte Tiszaújvárosban, később Polgáron folytatta, aztán került Dunaújvárosba. Területi vezetőként részt vett a Comenius minőségirányítási program bevezetésében. Volt megbízott iskolaigazgató és önkormányzati képviselő, az oktatás és a közélet feladataiból is kivette a részét, akár megbecsült, beosztott munkaerőként, akár vezető státuszban. Az iskolában töltött évei alatt ő maga is sokat tanult, hogy a változásokhoz alkalmazkodjon, legyen az a tananyag vagy a szigorúan vett szakmaiság, ám egy dolog nem változott: a tanári erkölcsössége. Több, mint 40 év alatt rengeteg diák tanulhatta meg tőle a magyar nyelv, a magyar irodalom és a kommunikáció rejtelmeit. Ez a tudás nagyban támogatta szakmai haladásukat is, gondolva itt a sikeres szakmai és érettségi vizsgákra, továbbtanulásra. 

Vadászné Kéri Adrienn 1975 augusztusában kezdte meg munkáját az oktatásban. A tudomány egy olyan területével jegyezte el magát, amelyet nők nem túl gyakran választanak, de ő kiemelkedően megállta a helyét. Ezen 40 év alatt rengeteg diák tanulhatta meg tőle a műszaki rajz, gépészet minden apró részletét, érdekességét, majd a műszaki matematika rejtelmeit. Tudását odaadóan, nagy-nagy türelemmel adta át a diákoknak. Tartásával, becsületével, munkabírásával, elhivatottságával sok fiatal és kolléga elismerését vívta ki, ezzel jó példát mutatva. 

Páger László 1977-ben szerzett villamos üzemmérnöki diplomát a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, majd 1983-ban ugyanitt villamos műszaki tanár végzettséget. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamos mérnökként végzett, 2002-ben pedig közoktatás vezetői képesítéssel gyarapította tudását. 1970-ben kezdett el dolgozni, és 1980-ban már a Dunaferr iskolában végezte tevékenységét, ahonnan a közelmúltban vonult nyugdíjba. A 42 aktív évből 33 év a Dunaferr iskolához köti, és ő az, akire mindig előszeretettel hivatkoznak. A nagy generáció tagja és jelképe. Két évig dolgozott a METAB-nál, illetve része volt a TISZK létrehozásában, működtetésében. Ezen kívül pedig egy iskolát, egy közösséget szolgált. Az utolsó aktív időszakában szakmai elméleti tantárgyat oktató tanár volt, de évekig a villamos munkaközösség vezetőjeként dolgozott, volt igazgatóhelyettes és tagintézményvezető is. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el az oktatástól, mert a mai napig óraadóként tanítja a jövő villamos szakembereit.

Farkas Katalin 1977-ben kezdte pedagógusi pályafutását Mezőhegyesen, ahol az oktatás mellett a diákmozgalmat segítő tanárként is dolgozott. Az ott eltöltött tíz év alatt kapcsolatot tartott a mezőkovácsházi EVIG-gel, és segített a vállalati tanműhely kialakításában. 1987-ben a dunaújvárosi 316-os Makarenkó Szakmunkásképzőbe helyezték át. Itt is folytatta a kapcsolattartást immár a Vasművel, a Ferrobetonnal, a 26-os Építőipari Vállalattal, a Papírgyár és a DÉDÁSZ-szal. Pályafutása alatt a nappali tagozatos képzés mellett aktív tagja volt a felnőttoktatásban is dolgozó oktatói állománynak. A DÉDÁSZ és a Dunaferr dolgozói közül sokan neki köszönhetik, hogy FAM jogosultsággal vagy éppen vezetékhegesztő képesítéssel vértezhették fel magukat. A Dunaferr iskola tanulói létszámának növekedése miatt a villamos tagozat oktatóival kétszer is költözniük kellett. Először a Radarba, majd az Apáczai úti volt általános iskolába helyezték át a telephelyüket. Ebben a feladatban is aktívan vette ki a részét, mivel az általa kezelt és használt mérőterem is átköltöztetésre került. Pedagógusi pályájának ideje alatt számtalanszor utaztatta, táboroztatta Csehszlovákiában, az NDK-ban vagy éppen Alsóőrsön a diákokat, és fogadta a testvériskolák cserediákjait. Oktatóként, majd munkaközösség-vezetőként részt vett pályázatokban, fejlesztésekben. Ez idő alatt olyan villamosipari cégekkel alakítottak ki támogatói kapcsolatokat, mint a Legrand, vagy éppen a Group Schneider. Miután nyugdíjba ment, az első hívó szóra csatlakozott óraadóként a jelenlegi oktatókhoz, hogy tovább segítse a tanulókat.