Lényegre törően az igen népszerű „tüskéről”

A rövid italoknak nemcsak itthon, hanem nemzetközileg is nagy a reneszánsza. Az agrarszektor.hu segítségével néztünk körül a „tüske” piacon.

A tömény italok világa a gasztronómia egyik legérdekesebb területe, ahol kultúrák, hagyományok és földrajzi adottságok egyaránt meghatározzák az egyes italok jellegét.

Ezek nagyon ésszerű módon a helyben nagy tömegben és könnyedén hozzáférhető alapanyagokból készültek, vagyis egy-egy spirit árulkodik az adott térség éghajlatáról, mezőgazdasági gyakorlatáról és nem utolsósorban gasztronómiai hagyományairól is. 

Mivel a hagyományok miatt ezek lényegesen többet jelentenek, mint alkoholt, ezért nem csoda az sem, hogy a különböző népek féltve őrzik ezeket az italokat, és leplezetlen büszkeséggel beszélnek egy-egy fajtájukról.

Itt van rögtön a mi pálinkánk!

A pálinka egy tradicionális magyar gyümölcspárlat, amelyet a gyakorlatban ugyan az egész Kárpát-Medencében, sőt, Ausztriában is főznek, jogi értelemben azonban kizárólag Magyarországon, valamint két osztrák tartományban készülhet, és az Európai Unió által védett eredetmegjelöléssel rendelkezik. 

leggyakrabban szilva, barack, körte, cseresznye és alma, és bár a köznyelvben sok egyebet is ezzel a szóval illetnek, pálinka nem készülhet másból, csak gyümölcsből. (Elvileg mindent ki lehet főzni, aminek cukortartalma van. Én már ittam zellerpálinkát is.)

A gyümölcsöt először erjesztik, majd kétszer desztillálják, hogy elérjék a kívánt alkoholtartalmat, ami általában 37,5 százalék és 86 százalék között mozog.

Nézzük, mit is isznak a különböző nációk világszerte! Kelet-Európában a vodka igen népszerű, annak idején a szocialista tábor „nemzeti” itala volt. (Nekem a lengyel Baltic volt a kedvencem, az orosz vagyis szovjet eredeti Stolichnaya (Sztolicsnájá) nem nagyon volt a boltokban, viszont ittam bűn rossz vietnami vodkát. Mit mondjak? Embert próbáló feladat volt.)

Kelet-Európa vodkája

A vodka eredete Oroszországban és Lengyelországban gyökerezik. Alapanyaga leggyakrabban gabona, de készülhet burgonyából vagy akár cukorrépából is. A vodka készítési folyamata során az alapanyagot erjesztik, majd desztillálják és szűrik, hogy egy tiszta, semleges ízű italt kapjanak. Az alkoholtartalom általában 40 százalék körül van, bár néhány változat ennél erősebb is lehet. A vodka nem csak Kelet-Európában népszerű, hanem világszerte fogyasztják.

A grappa és a calvados

Az olaszoknál a grappa viszi a prímet, ami egy olasz szőlőtörköly párlat, amely a borászat melléktermékéből, a szőlőtörkölyből készül – szegről-végről így rokona a nálunk is elterjedt törkölypálinkának. Az erjesztett szőlőtörkölyt desztillálják, és a kapott párlatot gyakran fahordóban érlelik, hogy gazdagabb ízt kapjon.

Ami az olaszoknál a grappa, az a franciáknál a calvados. Alma- vagy körtepárlat, amely Normandia régióból származik. Az ital készítéséhez az almát vagy körtét először borrá erjesztik, majd azt desztillálják, és fahordóban érlelik, gyakran több éven keresztül. Az érlelés során a calvados gazdag, komplex ízvilágot alakít ki, amelyben az érett gyümölcs és a tölgyfahordó jegyei is megjelennek.

Ha már a franciáknál tartunk, nem mehetünk el a konyak vagyis a cognac mellett sem. Amit rögtön tisztázni kell, az az, hogy a konyak nem tévesztendő össze a brandyvel. (Egy pincér cimborám még a nyolcvanas években sportot csinált abból, hogy ha valaki nem brandyt, hanem konyakot kért, akkor a méreg drága márkájút vitte ki, azután a fizetésnél volt nagy csodálkozás.)

amelynek eredeti változata ezen a néven kizárólag Franciaország Cognac régiójában készülhet – igaz, hasonló italt számos országban készítenek. Az alapanyagként szolgáló bort kétszer desztillálják réz lepárlóüstben, majd a kapott párlatot fahordóban érlelik legalább két évig, bár sok prémium konyak ennél lényegesen tovább is érlelődik. 

A neves konyakpárlók több évtizedes, vagy akár évszázados tételei a világ legdrágább italai közé tartoznak, különösen azok, amelyek a 19. századi nagy, európai filoxéra-járvány előtti időkből származnak. Ezek között van néhány olyan palack, amelyeket árveréseken vásárolnak meg gyűjtők, néha hihetetlen összegekért.

A világjáró whisky

A másik „világjáró” a whisky. A legismertebbek közé a skót, az ír, az amerikai (bourbon) és a kanadai változatok tartoznak. A whisky alapanyaga gabona, amely lehet árpa, rozs, búza vagy kukorica, amelyet erjesztenek, desztillálnak, majd fahordóban érlelnek. Az érlelés során a whisky íze rendkívül gazdaggá válhat, a füstös, karamelles, vaníliás és gyümölcsös jegyek dominálhatnak. A skót whisky például gyakran füstösebb, míg az ír whisky lágyabb, a bourbon pedig édesebb, mivel főként kukoricából készül. 

Ezek között is vannak kiemelten ritka, és ezért drága tételek, a konyakhoz hasonlóan a whisky is feltűnik időnként a nagy aukciós házak árverésein – sok esetben lélegzetelállító kikiáltási és még ennél is magasabb értékesítési árakon. 

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen a Karibi-szigetvilágban népszerű rumoktól a Balkánon és Izraelben népszerű változatokon át egészen Ázsiáig mindenhol vannak különleges példák. Vagyis van mit felfedezni, van mit megkóstolni.

Forrás: agrarszektor.hu