3 órája
Hogyan csináljunk hasznot az árvízből?
Szokatlanul pusztító nyári hőség és lényegében teljes csapadékhiány után az elmúlt napokban a másik szélsőséget tapasztalhattuk meg: rövid idő alatt lehullott döbbenetes mennyiségű csapadék, aminek hatására megáradtak a folyóink, árvízhelyzet alakult ki.
Fotó: Holczer Tibor
Ennek hatására több szakember is felvetette, hogy ha sikerülne a talaj vízvisszatartó erejét megőrizni, akkor a felgyülemlő vizet aszály esetén hasznosítani lehetne.
Vagyis: vízvédelmi rendszerek és a természetes vízvisszatartó képességek fejlesztése elengedhetetlen a jövőbeli károk megelőzése érdekében – állítják az agrárszakemberek közül többen is.
Ugyanis a hirtelen, nagy mennyiségű esővíz gyorsan túlterheli a vízelvezető rendszereket, a föld nem tudja elnyelni a vizet, a folyók és patakok hirtelen megduzzadnak, és áradások alakulnak ki.
Megoldás a természetes vízvisszatartó területek kialakítása lehet, amelyek segítenek a víz visszatartásában és lassítják az áradásokat. Ezek a területek lehetnek mocsarak, erdők, rétek, amelyek természetes szivacsként viselkednek, elnyelik a vizet és lassítják annak lefolyását a folyókba. Az ilyen rendszerek javíthatják a talaj víztartó képességét, csökkenthetik az árvizek pusztító hatásait, és hozzájárulhatnak a biodiverzitás megőrzéséhez is.
A víztározók, csatornák és egyéb vízgazdálkodási rendszerek segítségével a hirtelen lezúduló csapadék egy részét vissza lehetne tartani, majd az aszályos időszakokban hasznosítani. Magyarországon különösen fontos lenne a Duna és a Tisza mentén olyan rendszerek kiépítése, amelyek lehetővé tennék a víz visszatartását, hogy azt később az öntözésre, illetve más mezőgazdasági célokra lehessen felhasználni.
Önmagában már a tározók megléte is biztosítja a megfelelő szintű talajnedvességet, vagyis egy közeli tározó már akkor is segít az agrártermelésben, ha abból esetleg nem is emelnek ki vizet. Az egyik megoldás a természetalapú megközelítés lehet, ahol a mezőgazdasági területeken a természetes vízmegtartó kapacitások növelésére törekednek. Ilyen például a fásítással vagy a nedves rétek visszaállításával elérhető vízvisszatartás. Ezek a megoldások nemcsak a vízgazdálkodást javítják, hanem hozzájárulnak a talajerózió megelőzéséhez is, ami szintén fontos tényező a földcsuszamlások és egyéb káros hatások megelőzésében - olvasható az agrarszektor.hu hírportálon.
A kérdésben megkerestük dr. Berta Lászlót, a Dunagabona Kft. (a Pentele Mezőgazdasági Zrt. tulajdonosa) ügyvezető igazgatóját, aki elmondta, hogy nem szakembere a témának, de véleménye szerint a Duna vonalában nem járható az az út, amit felvázoltunk.
- Dunaújváros térségében magas a partfal, ezért nem megoldható a víztározók létrehozása.
A Tisza esetében azonban el lehet gondolkodni azon, hogy miként lehetne a talaj vízvisszatartó képességét növelni.
Font Sándor országgyűlési képviselő az ügyben a Facebook-oldalán az alábbiakat írta: -
A közösségi médiában rengetegen kérdezték, hogy ezt a nagy víztömeget miért nem fogjuk meg és engedjük bele a Dunából kiágazó csatornákba?
Mert ezt azonnal, az áradás alatt nem lehet megtenni, hiszen ahogyan mindenhol van veszélyhelyzeti protokoll (a tűzoltóknál, a mentőknél, az iskolákban, az óvodákban, de még a "hétköznapi” munkahelyeken is), akkor miért furcsa, hogy ezt a vízügy területén is alkalmazzák? A vízügyi szakembereknél árvízi protokollnak hívják. Ez azt jelenti, hogy minden, a Dunából kivezetett csatornát le kell zárni a zsilipeknél, ráadásul ezeket a zsilipeket még ellentámasztással meg is kell védeni, hogy a víz nyomása nehogy betörje őket (egyszerű fizika, a töltések jóval nagyobb nyomást bírnak, mint a közbe iktatott zsilip). Ha megnyitották volna ezeket a zsilipet, akkor fennállt volna annak a veszélye, hogy olyan mennyiségű víz áramlik ki, amely elönti a csatorna menti településeket, hiszen a csatornák melletti töltések nem olyan magasságra lettek tervezve, mint a dunai főgát töltésmagassága.
Úszott volna például Akasztó és Kalocsa is.
Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem nyitották csak résnyire a zsilipeket. Ezzel is lett volna probléma. Azonban most, hogy levonulóban az ár, most van lehetőség arra, hogy megnyissák azokat a zsilipeket, ahol már az árhullám nyomása nem akkora, hogy veszélyeztetné ezeknek a zsilipeknek a szabályszerű működését.
