2024.10.16. 17:30
Kenyér házilag, sütőben, egyszerűen
A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a kenyér világ napja.
Fotó: Ádám János
A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak –, a kenyérnek a jelentőségét.
Kenyér adományok
Ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják – olvashatjuk a világnap.com honlapon.
Közel 30 ország ünnepli meg évről évre ezt a napot, melyen a pékek adományaikkal is segítik a rászorulókat.
Október 16-a a kenyér világnapja. Bár a Pékek Világszövetsége nyilvánította világnappá 2001-ben, már nem csupán az a célunk, hogy felhívjuk a nagyközönség figyelmét erre az alapvető élelmezési termékre, illetve a pékek áldozatos munkájára. Mára a kenyér jelentőségéről nagyobb körben is megemlékezünk ezen a napon az óvodás rendezvényektől a nagyobb közösséget megszólító karitatív programokig.
A kenyér minden korban érték volt. Amikor az újasszonyt a házhoz vitték, nem mindenhol süthette ő a családnak, mert azt egy héten egyszer sütötték közösen, vagy csak a család idősebb nőtagjai. Vidékenként másképp, de jellemzően hajnalban dagasztottak be, amikor a háznép aludt még. Volt ennek egy spirituális oldala, az alkotás öröme mellett az imák sorától a babonás eljárásokig mindenkinek megvoltak a saját szokásai és praktikái, amit eltanult valamikor, és tovább is adott majd, ha volt kinek.
És ki ne hallott volna arról, hogy a kenyeret nem szabad eldobni? Az öregek az ünnepi asztal terítőjéről a morzsákat is összeseperték, mert úgy tartották, hogy annak gyógyító ereje válik idővel. Számtalanszor próbálták gyógyító célokra a kenyérmosó vizet vagy a kenyérhéjjal való bedörzsölést, de a kenyér jó volt a tűzvész és a vihar ellen is. Hittek benne.
Mikor terjedt el nálunk a kenyérsütés?
Magyar területen a XIII–XIV. század előtt nem volt elterjedt a kenyérsütés. Addig különféle lepényeket készíthettek, szokás volt a különböző magvakból főzött kásákat megsütni kelesztés nélkül, vagy egyszerűen szétlapítva megszárítani a napon. Csak később terjedt el a kovászos kenyér készítésének hagyománya. A cipó előbb a gazdagok eledele volt, a főúri udvarokban már a XIV. században megjelentek a zsemlék, kiflik, perecek, s a különféle péksütemények is. Csakhamar elterjedt, s kétszáz éven belül már alapvető élelmiszernek számított, a természetbeli juttatásban nem ritkán különböző minőségű kenyér járt, kinek-kinek rangja vagy tisztsége szerint.
Amennyiben mi magunk szeretnénk eldönteni, hogy mi kerüljön a kenyerünkbe és szeretnénk kiélni kreativitásunkat,
bátran kísérletezhetünk saját kenyér megalkotásával is.
Nem kell félni attól, hogy nincsen kenyérsütő gépünk, mivel csodálatos kenyereket lehet sütőben is készíteni. Szinte csak a képzelet szab határt abban, hogy mivel gazdagítsuk. Ebben segítségünkre lehetnek a nagyon értékes olajos magvak, például a dió, szezámmag, tökmag, lenmag, mandula, pisztácia.
A legegyszerűbb házi kenyér - kovász nélküli- elkészítéséhez az alábbiakra lesz szükség a blog.provident.hu receptje szerint.
500 g liszt (BL80 kenyérliszt), 7 g szárított élesztő vagy 20 g friss élesztő, 10 g só, 350 ml víz, (más ízesítők, például magvak vagy fűszerek).
Elkészítés: Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet és az élesztőt. Ezután adjuk hozzá a sót is. Következik a víz hozzáadása. A víz hozzáadása után jól el kell keverni az összetevőket, amíg sima tésztát nem kapunk. Ha a tészta túl száraz, akkor adjunk hozzá még egy kis vizet, ha túl ragadós, akkor pedig lisztet. Most már jöhet a tészta dagasztása. A tésztát addig kell dagasztani, amíg rugalmas és sima nem lesz. Ezt kézzel vagy robotgéppel is megtehetjük. A dagasztott tésztát nagy tálba tesszük, letakarjuk egy nedves konyharuhával, majd hagyjuk megkelni. A kelési idő általában 1-2 óra, de ez attól is függ, hogy milyen hőmérsékleten tároljuk. Miután a tészta megkelt, kiveszünk belőle egy darabot, majd megformázzuk a kívánt formát. Ezt egy lisztezett felületen érdemes elvégezni. Ekkor elérkeztünk a kenyér sütéséhez. A tésztát mindig előmelegített sütőbe tesszük. Általában a kenyereket 200-220 fokon sütjük, de a pontos hőmérséklet függ az adott recepttől és a kenyér típusától. Sütés előtt érdemes a tetejét bevágni, hogy szépen megsüljön.
Forrás: uni-bge.hu, mki.gov.hu