Kísértetház, avagy a város szégyene

Kísértetház a Magyar út 31 épülete. Zsuzsáék mellette laknak a portájuknak a mezsgyéjén van éppen a düledező háznak a fala. Az egész tetőszerkezet beomlófélben van, a ház vége már össze is roskadt. A cserepek potyognak, a faszerkezet beroskadt. A kémény is hullni készül. Látszik, hogy a vert fal már megrepedt, az egész ház vizesedik. Lyukak tátonganak a falban. Ha egy vastagabb hóréteg esne rá a tetőre, akkor nyilván elől is beszakadna.

Peitler Zsuzsáék házának a Mondbach- kúria a másik szomszédja. A Magyar út 33. szám alatt laknak. Szép, gondozott házuk van, az ember irigykedve figyeli, hogy milyen ízlésesen megőrizve modernizálták otthonuknak a pentelei múltat. A lakóház finoman hozzásimul a felújított épülethez. 

 Bent a portán belül is szép, rendezett a környezet. Amikor arról beszélek, hogy milyen jó szomszédja lett a kúriával, bosszúsan rázza a fejét:

- Az építkezésnek köszönhetően leomlott a téglából felrakott két méter magas kerítésem. Elismerték a hibát az építtetők, de hogy ki és mikor állítja helyre, az még kérdéses. De reménykedem. 

Zsuzsának azonban sokkal nagyobb gondja van a másik szomszédjával 

Egy elhagyott és elhanyagolt épület fog hamarosan jobb esetben csak a telkére, s nem valamelyikükre dőlni… Az elhagyott épületet mára már egy egész gaz-dzsungel fogja közre. S mivel a gyomok nem ismerik a telekhatár fogalmát, így a saját telkükön is reménytelen és egyenlőtlen harcot vívnak a gyorsan szaporodó betolakodókkal. A kísértetházba mindenféle rémeket képzel el az ember... Ezek közül legenyhébb, hogy patkányhordák otthona teremtődött ott meg.

- Kik laknak a szomszédodban, Zsuzsi?

- Valójában élő szomszédunk nincsen. A baloldali szomszédunkban régebben Mayer Károly és lánya laktak. Ők mindketten a 2000-es évek elején meghaltak. A házat egy Gyarmati nevezetű pedagógus örökölte, aki később eladta az önkormányzatnak. Tehát most üresen áll a ház, és önkormányzati tulajdonban van.

- Miért adták el?

- Az volt az elképzelés, hogy orvosi rendelőt fognak belőle alakítani, kialakítani. Ezt még Hingyi László önkormányzati képviselő tervezte, de változott a testület, és változott az elképzelés is. Ez egyébként egy helyi védelem alatt álló épület, ugyanúgy, mint a mienk, tehát műemlék jellegű részei is vannak. Például – ismereteim szerint - a belső ámbitus, azt hiszem, hogy az oszlopos belső veranda is műemléki jellegű.

- És akkor most ki lakik benne?

- Senki. Többször voltak hajléktalanok bent az épületben, éjszakákat töltöttek ott. Állandó félelem vett minket körül, hogy esetleg felgyújtják az épületet, vagy egyéb más dolog történik. Most is be lehet menni még az utcafrontról is, hiszen az ablak is csak be van hajtva. Pedig aki oda bemászik, arra könnyen rádőlhet az egész ház.

A birtokvédelem formahiba miatt  megbukott

- És bárki itt van nálatok és a ház közelébe megy akkor nagy veszélybe van... Nem tetted ezt szóvá az önkormányzatnál?

- Már 2020-ban birtokvédelmi eljárást indítottunk a párommal,de elutasítottak bennünket azzal, hogy nem három példányban adtuk be a kérelmünket. Tehát alaki hibát hoztak fel indokként, hogy miért ne fogadják el a birtokvédelmi bejelentésünket. De nem adtuk fel beszéltünk már azóta pedig Orosz Csaba önkormányzati képviselővel is. Medgyesi Miklós kabinetiroda-vezető is többször járt nálunk, de azt mondta, hogy nem tudnak vele mit csinálni, mert nincs rá pénz, meg egyelőre a költségvetést kell majd átrendezniük, és akkor talán valami történik. De érdemben itt négy év alatt, amióta itt lakunk semmi nem történik. Csak egyre rosszabb az állapot.

Zsuzsa és párja az épület elejét elkerítette, megengedte az önkormányzati képviselő, hogy a balesetveszély miatt Zsuzsáék terelő és jelző szalagot húzzanak ki az önkormányzati tulajdonú roskadozó épülete elé. Zsuzsáék úgy gondolták, hogy megpróbálják a járókelőket megvédeni, ha már így alakult a helyzet. Helyi védettség ide, műemlék jelleg oda, az épület már az enyészeté. Pedig Dunaújvárosi Megyei Jogú Város értékesíteni szeretné.

Senki többet, se kevesebbet...

Ahogy az ingatlan kapcsán feltett kérdésünkre Dr. Keresztesi Péter az önkormányzat sajtóirodájáról az alábbi választ küldte: „Az épület műemléki védettség alatt áll, az önkormányzat többször írt ki pályázatot a hasznosítására, sikertelenül. A további sorsáról, hasznosításáról nem született döntés.”
Zsuzsa tud az önkormányzati értékesítés szándékáról.

- 22 millió forintért árulják állítólag valahol, nem tudom, milyen platformon, hol van meghirdetve ez az épület. De gondolom elriasztja az érdeklődőket az, hogyha bárki kezdene vele valamit, az utcafrontot eredeti állapotában kell hagynia illetve helyreállítania.

Hát úgy látszik senki nem akar 22 millió forintot elkölteni, úgy hogy még legalább 10 milliót rá kellene költeni a leomlott rész eldózeroltatására. A dzsungelről nem is beszélve.

Ez Zsuzsáék másik szívfájdalma. 

- Gyakorlatilag, ahogy látom, a te portád gyönyörűen rendben van, viszont a kerítés túloldalán egy dzsungel van. A tarack, a dudva, a muhar, az akácfák, mindenféle.

- Nem tudjuk a saját kertünket rendszeresen és hosszú távra rendbe tenni, mert ez napi feladatot jelent számunkra, mindamellett, hogy közel vagyunk a 70 évhez. Tehát mi már fizikailag sem bírjuk. Mindamellett, hogy az ember igényesen próbálja kialakítani a portáját, de a szomszéd hanyagsága miatt ezt nem tudjuk.  

- Akkor a helyzet az, hogy van egy szép házad, és van melletted egy helyi védelem alatt álló önkormányzati épület, ami valószínűleg hamarosan rátok dől.

- Igen. Ez szomorú helyzet, hogy úgy mondjam, ez a város szegénységi bizonyítványa.