A dunaújvárosi Giuriato Marco bejutott a világ egyik legrangosabb balettintézetébe

Nem sokan mondhatják el ezt magukról, nem kis dicsőségnek számít már önmagában, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Agrippina Yakovlevna Vaganova módszerével oktató intézetből olyan balettsztárok kerültek ki, mint Mikhail Baryshnikov és Rudolf Nurejev. A világon az egyik legkomolyabb balett­oktató intézményeként tartják számon.

Egy rajzfilmmel kezdődött

Marco elkötelezettsége a balett iránt már óvodás korában kezdődött. A televízióban látta az Angelina Balerina című rajzfilmet, és édesanyjával interneten megnézték, egyáltalán mi is az a balett. Elkezdtek klasszikus és modern balett előadásokra, a Magyar Táncművészeti Egyetem (ahová most jár) nyílt napjaira, előadásaira járni, és az évek során egyre jobban megszerette, és eldöntötte: soha nem akarja abbahagyni. Még édesanyját is meglepte, mennyire eltökélt volt. Más tánc nem is nagyon érdekli, a balett az, ami örökre rabul ejtette. „Engem nagyon megfogott, úgy a mozgástechnika, ahogy a tánccal kifejezik magukat, a szépsége, a finomsága, egyszerűen minden, ami balett.”

Mintha egész évben bent alvós buli lenne

Tízéves volt, amikor bekerült a balettintézetbe, így már három éve kollégista. Számára nem volt túl nehéz a beilleszkedés, voltak, akik sírtak, amikor beköltöztek, de ő már nagyon várta a kezdést. Nagyon szereti a kollégiumot, ahogy mondja, „olyan, mintha egész évben egy bent alvós buli lenne. Ott vannak az osztálytársaim, bármikor átmehetek hozzájuk, mindenki nagyon kedves hozzám”. Még az iskolai szünete is a tánc jegyében telt, most nyáron Salzburgban volt egy hónapot egy nemzetközi balett-táborban, ahol meglehetősen magas szinten foglalkoztak velük. A tábor végén, a záró gálán is fellépett Münchenben, még szólót is táncolt a Rosszul őrzött lány című koreográfiában egy parasztfiú figuráját. Arra a kérdésre, hogy mi az a szerep, amit pályafutása során mindenképpen szeretne eltáncolni, azt a rendkívül egyszerű, gyors és frappáns választ adja: amit csak lehet! Számára minden szerepben van valami érdekes. „Volt olyan szerep, amit rám osztottak, és nem nagyon tetszett, de próbák, gyakorlatok során beleszerettem. Ha mellékszerep, ha főszerep, mindennek megvan a szépsége”. Mostanában egyre több szóló feladatot és szerepeket kap. Meglehetősen tájékozott is a balett terén. Számára az orosz balett a meghatározó, véleménye szerint az a legfontosabb technika. Példaképe is van, nem meglepően egy orosz táncos, Szerhij Polunyin.

Kemények a hétköznapok

Számára sem titok, hogy ez egy kegyetlenül nehéz szakma. „Nagyon nehéz. Minden nap öt-hatórás szakmai órák vannak, és emellett még próbák is vannak, van, hogy ott vagyunk estig. Még szombaton is vannak szakmai órák. Mindennap megszakadunk. Reggel már nagyon korán bemegyünk, és pár órás balett­órát tartanak nekünk, hogy kondiban tartsuk magunkat. Vannak képességfejlesztő foglalkozások is, ahol erősítünk, lazítunk, nyújtunk, meg mindenféle technikákat tanulunk, hogy a balettmozdulatokat hogyan javítsuk ki. Sokan mondják, hogy biztosan abbahagyják, mert legyengültek és fáradtak, de aztán rájönnek, hogy ez az életük, ezt szeretik csinálni. Szokták mondani, hogy ezt a szakmát senkinek nem ajánlják. Nekem is ez az életem, bár nagyon sokat kellett küzdeni az elmúlt évben. Azért, hogy felvegyenek a Vaganovába, ezen felül még hétvégén is gyakoroltam nagyon sokat. De megérte.” Nagyon nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy felvették. Először el sem tudta hinni. Még sírt is örömében.

A jövőre is gondol

Az igazi kamaszéletre nem sok idő jut, de néha, ha van egy nap szünet, akkor az osztálytársaival elmennek a városba, van valami „pihenősebb” helyre, hogy a felgyűlt feszültséget oldják, és kipihenjék a rengeteg munkát. Most elkezdett búvárkodni is, mert nagyon szereti a tenger világát, a tenger állatait. Nyáron talán lesz ideje ilyenekre is. Szeret rajzolni, festeni is, bár ezekre sincs már túl sok ideje. Nem ringat illúziókat. Tudja, ez a pálya nem tart örökké. „körülbelül harminc, negyven évesen már kiöregszik egy táncos, bár van, aki tovább bírja. Az embertől függ, hogy bírja a csontozata, az ízülete. Viszont elvégezhetjük a mesterképzőt, ami után az ember taníthat, vagy koreográfus lehet belőle. Én szeretnék tanítani.” Édesanyja mindenben támogatja, neki sokat köszönhet. Időközben mellette ő is megszerette a balettot. Mindketten tudják, sok kockázat van ebben a döntésben. Eleve már a biológiai adottságokon is múlik. Ha nem úgy nő, nem úgy fejlődik, akkor már eltanácsolják. Neki is folyamatosan figyelnie kell az étrendjére, mérik őket, figyelnek a zsír, az izomösszetételre. Még a napirendje is fontos, ha nem akkor fekszik le, amikor kellene, már nem tud teljesíteni úgy másnap. Mindemellett lelkileg is bírnia kell ezt a terhet. „van egy könyv, amit nemrég olvastam, az a címe, hogy A függöny mögött. A szerző, Czank Lívia bement az ”operás életbe”, és leírta a balett világát. Ott például volt olyan, hogy a táncos a kulisszában tudta meg, hogy meghalt egy szerette. Sírt, de megtörölte a szemét, és kiállt, eltáncolta a boldog szerepét. De olyan is előfordul, hogy egy emelésnél eltörik a férfi ujja, de ebből sem láthat semmit a néző, nem azért jött.”

Irigyek rá, de támogatják

Mint elmondta, a Vaganovába bekerülni rangnak számít. A többiek persze irigyek rá, de nem rossz értelemben. Akinek eddig elmondta, mindannyian támogatták. Kérik, hogy beszéljenek minden héten, maradjanak kapcsolatban, mert kíváncsiak. Régen még voltak ösztöndíjak, amikkel az osztály legjobbjait kivitték pár hónapra, vagy esetleg egy évre. Már nincsenek ösztöndíjak és a gyerekek is félnek tőle, és inkább maradnak itthon. „Kicsit én is félek, de biztos, hogy be fogok illeszkedni és nagyon jó lesz. Január első hetében tudok hazajönni, akkor lesz a szünet. Akkor megcsinálom a féléves vizsgákat, merthogy magántanuló leszek. Anya ebben is próbál majd segíteni Sokkal keményebb, mint a balettintézet, már csak azért is, mert ez a legprofibb intézet. A világ legjobbjait ott képzik. Ha benne van az ember életrajzában, hogy elvégezte, vagy csak ott tanult, akkor megnyílik az egész világ, bárhová mehet. A világon mindenhol a Vaganova számít a legjobbnak.” Még azon nem gondolkodott, hogy hová szeretne eljutni, de nagyon tetszik neki a kubai balett és persze a The Royal Balettbe szívesen szerződne.