Bircsák Gábor: A sportlibáknak is sok mozgásra van szükségük

Pataki Dezső, a Dunaföldvári Művelődési Ház és ennek a mini fesztiválnak igazgatója karmesterként irányította az eseményeket.

– Már jó néhány éve csináljuk ezt az eseményt. A Márton-napi ünnepség országos föltámasztásával született meg a mi ötletünk is, hogy csináljunk egyet. Aki még nem látta, föltétlenül nézze meg, ez egy különleges helyszín. Legalább kétszáz pince és egy gyönyörű, öreg kápolna ékesíti a környéket. Azóta itt rendezzük meg ezt az ünnepet, ami egy nem túl nagy, fogható, családi ünnepséggé vált. Szeretjük.

A lakók is megkedvelték, talán valamivel több pincét is kinyithatnának a gazdák.

Ismerjük a mondást: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”! Nehéz intelem, mert akármi is közbejöhet, ami az ínyenc falatok elfogyasztását akadályozza.

A kiegészítő praktika mellett mindenképpen hallgassanak Nagy Gábor ízmesterre, aki így foglalta össze az elkészítés módját.

– Tessék eldönteni, hogy pecsenye- vagy hízott libából készüljön a csemege! Az utóbbit javasolom, mert az zamatosabb, mint a másik. A legfontosabb az alapos megtisztítása, ami igen időigényes foglalatosság, pláne a fiatal libáknál. Ezután részeire kell bontani a madarat, külön rakni az aprólékát, amiből csodás raguleves készíthető. Pláne félre kell tenni az igazi kincset, a májat és az elkészítéséhez való hájat. Egy alapszabály: nem az az igazi baromfi pecsenye, amit agyonfűszerezünk mindenféle divatos adalékokkal. Maradjunk az alapoknál, simán a sónál! Fontos, hogy fél napot álljon a hűtőszekrényben. Először alaplángon, alufólia alatt egy kis víz hozzáadásával pároljuk, amit a megpuhulása után leveszünk róla. A következő egy óra alatt a pirításával folytatjuk. Amikor a bőre ropogós lesz: kész a mestermű!

Korlátoznunk kellett a vendégeik számát

Ezen a napon a dunaföldvári Szent Rókus Borlovagrendnél is nagy volt a vendégjárás. Dukai István nagymester így mutatta be az ünneplésüket.

– Körülbelül harminc vendégünk érkezett az ország különböző pontjairól, ezért nagy örömünkre, erős telt házzal dicsekedhetünk a mai napon is. Szerencsére már nem kellett különösebben ajánlgatnunk ezt a programot, mert a földvári libafuttatásnak nagyon jó híre van – ezért inkább korlátoznunk kellett a vendégek létszámát.

Megértjük a hitetlenkedést az arcukon, de a középkorban harcoló egységei is voltak a női lovagrendeknek. Szénási Ritával, a Kunsági Női Borrend alelnökével beszélgettünk.

– Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, hogy mi is borlovagok vagyunk, de a szakmai közösségünk szeretettel fogadott bennünket a soraikba. Megpróbálunk helytállni a férfiak mögött. Igyekszünk tájékozottak lenni és sokat tanulni erről a világról. Eredményesen haladunk előre. Nem csupán elhivatottak, hanem a szakmát jól ismerők is vannak a rendünkben, például a vezetőnk, Ádám Erika Éva elismert név a borosszakmában. Boroscsaládból származok, de én nem vagyok végzett borász, hanem külkereskedő, viszont kedvelője vagyok ennek a csodás világnak, és igyekszem minél többet megtudni róla.

Napi egypohárkás gyógymód

Szeleczki Sanyi bácsi nélkül nehezen lenne elképzelhető egy hasonló dunaföldvári esemény. A kertbarátok tiszteletbeli elnöke szívesen emlékezett a régi időkre, de örömmel látta a mostani nagy vendégjárást is.

– Tősgyökeres dunafödvári vagyok és csak a műszaki egyetemen végzett tanulmányaim miatt hagytam el a városomat (ha megérem, májusban kapom meg a gyémánt diplomát, amit hatvan évre adnak! – tette hozzá nevetve). A régi időkben a maihoz hasonló ünnepséget nem tartottak, de a pincelátogatások ebben az időszakban, amikor a borok már megforrtak, szépen megkezdődtek. A borosgazdák meghívták a rokonokat és a barátokat, hogy együtt poharazzanak, s néha nótáztak is. Nekem is mindig volt borom. Most is van pincém és annyi szőlőm, amennyire nekem szükségem van. Már nem nagyon szeretek ott lenni, mert mindig csak a munka vár rám. Lehet, hogy fura dolog, de én Othelló-párti vagyok.

A bajnok

A nap deklaráltan komoly eseménye a libafuttató verseny volt. A „versenyzők” előbb egy kvalifikációs futamot teljesítettek, majd a legjobbak egymás között döntötték el a bajnoki cím sorsát. Az idén Sűrű Jancsi nyert!

– A Beszédes József Általános Iskola diákja vagyok, ötödik osztályba járok, tízéves vagyok. Hú, nagyon nehéz verseny volt. Már többször próbálkoztam, de ez volt az első alkalom, hogy nyertem. Ez egy nagyon erős és gyors, fiú liba. A döntő borzasztó izgalmasra sikerült. Az elején egy kicsit megakadtunk, mert rosszul kezdtem el hajtani, a második helyen futottunk, amikor a cél előtt az előttünk haladó madár valószínűleg megbotlott, és akkor tudtam előzni. Szerintem a legjobb taktika, hogy az irányító pálcával a nyaka mögött kell hajtani. Mintha tolnám, de nem ütök rá, nem bántom őt. Ilyenkor nagyon gyorsan tudunk haladni. A Team Manager az édesapa, Sűrű János volt.

Az újbor egy biztató ígéret

Tóth István, a rangos cukrászmester erre a délutánra, avatott borásszá avanzsált, és egy jókedvű vendégsereget fogadott.

– A rangos cukrász elnevezést örömmel elfogadom, de a borászt még nem tehetem, bár jó úton vagyunk azzal a tevékenységgel is. A mai nap a baráti vendégeskedésé. Bárkit szívesen beengedek a pincémbe, de első helyen a borrendünk távolról érkezett vendégeit fogadtam. Mellettük a családtagok és a barátok érkeztek szép számmal. A mai napon mutattam be a vendégeinknek a három napja préselt, Villányból származó cabernet sauvignon-t. Ez természetesen még közel sem tudja azt, amit majd évek múlva fog produkálni, de már most is nagyon ígéretes. Nyilvánvalóan még nem tiszta, mert azzal még hónapokat kell várni. A vendégeim nemcsak ezt, hanem a hárslevelűt is dicsérték, amiben talán még van egy kis maradék cukor, de ezt a magas savtartalom tökéletesen ellensúlyozza.

Bircsár Gábor remek vendéglátó, aki kiváló gyümölcslevekkel, köztük borokkal és pálinkákkal is dicsekedhetne. Mellette az éppen ezen a napon aktuális libatenyésztésével is.

– Több éve tenyésztek háziállatokat, közöttük libákat is. Nem kell hozzá nagy tudomány, de nálam van egy tó, hozzá egy nagy udvar, ahol van helyük a sok mozgáshoz. Itt nagyon szeretnek élni a vízi szárnyasok, mondhatni, meghálálják.