Jolly Jackers, innen a garázssorról

Nincs ezen túl sok csodálkozni való, főként ha tudjuk, hogy a dunaújvárosi zenei élet nagyolvasztójából került ki 2013-ban a banda. Az alapító, Faragó „Sztivi” István (ének, gitár, akusztikus gitár) kedvence, a Flogging Molly nyomdokain haladva nagyon jól bepozicionálta a szárnyait bontogató zenekarát az akkor a piacot uraló kissé populistább vonalon futó Firkin, és a punk alapokhoz jobban ragaszkodó Paddy and the Rats közé. Kompromisszummentes minőségre törekvése nem maradt eredmények nélkül, a 2018-as év tavaszán négy országban tizenegy koncertet adtak, a pár száz főt befogadó klubtól a több ezres fesztiválokig, nyáron pedig osztrák, német, svájci, lengyel és francia meghívásoknak tettek eleget.

Olyannyira kinőtték magukat, hogy Hollandiában például egy fesztiválon, a kora esti idősávban háromezer ember előtt zenélhettek. Mindezek fényében még inkább becsülendő, hogy emlékeznek rá, honnan indultak, és a DUDIK-on, a Rockmaratonon és – mint most is – a Kaptár Music Pubban bizton számíthat rájuk a dunaújvárosi rajongótábor. Akik nincsenek is kevesen, a csütörtök késő esti kezdésre megtöltötték a Kaptár színpada előtti teret. Nem kis teljesítmény ez a zenekartól [Boncz Andrea (fuvola, ír furulya), Faragó „Sztivi” István (ének, gitár, akusztikus gitár), Fenyves Márk (gitár, vokál), Papp Enikő (basszusgitár), Szentimrei Noémi (hegedű, vokál), Szepesi Viktor (dob)], tekintve, hogy aznap este konkurenciaként Péterfy Bori jócskán szivattyúzott a zenekedvelő közönségből.

Elkötelezettségüket bizonyítja, hogy számosan Jolly Jackers feliratú pólóban érkeztek, és a bejáratnál jól üzemelt a „mercs” (merchandising, vagyis eladáshelyi szolgáltatás) is. Valljuk be, megmelengeti az ember szívét, amikor a hosszú évek óta már Budapesten tanyázó bandát úgy mutatja be a frontember, hogy „Mi vagyunk a Jolly Jackers zenekar Dunaújvárosból”. Arról nem is beszélve, hogy a koncert vége felé közeledve „Sztivi” megköszönte a közönség hűségét, hogy ennyi időn át segítették a zenekart, amelyik „itt született a garázssoron”.

A gitáros énekes személyes vallomást is tett: „Életem legszebb hat éve volt”.

A másfél órás, sodró lendületű koncert három lemezük, a Blood, Sweat and Beer, az Out Of The Blue és a Sobriety anyagára épült. Egészen pontosan elhangzott a Call The Captain, a The House; Hey Johnny; a Billy The Crook; a Drive; a Demons, And Angels; a Dancing Shoes; a See You At The Sea; a John Not The Silver; a Train; a Rich, a Famous & Cool; a Deaf And Dumb; egy Avicii; a Lies; a Mr. Chickman; a Chameleon; a War; a Devil; a Let it Rain; a Whiskey; és a ráadásban a Hymn For The Gang, és az elmaradhatatlan Sobriety. Ezúttal nem ők térdeltették le a közönséget, hanem ők térdeltek előttük. Volt közös éneklés, közönség közti gitározás, whiskey-osztás. Hamisítatlan Jolly-este volt.