Csodaszínház az oviban

Will-Müller Krisztina az óvoda vezetője mesélt magukról.

- Nagyon büszke vagyok a mi közösségünkre, a gyermekekre, a csapatomra és a szülőkre egyaránt. Mi egy kicsi óvoda vagyunk, a létszámunk is az, hiszen két csoportban ötvenöt gyermeket fogadunk mellette hozzánk tartozik a mini bölcsike, ahol jelenleg hét picivel foglalkozunk. Szeretjük egymást, amit a gyermekek is éreznek, ettől van itt ez a jó hangulat. 

Mozgalmas délelőtt után

- Papírszínházzal készült Andi, a kis könyvtárosunk, akit ámulattal hallgattak a gyermekek. Az azt követő kézműveskedés is a kedvükre való volt. A játékra is maradt energiájuk, amibe én is bekapcsolódtam, mert olyankor magam és a kollégáim is egy kicsit gyermeknek érezzük magunkat. Így lehet ezt szívvel-lélekkel csinálni, hogy aztán minden percét élvezzük a napnak. 

És, ha rossz idő van?

- Borongós, esik az eső és fúj a szél? Nos ilyen az ősz és ezért nem is bánkódunk miatta, pedig nem játszhatunk az udvaron. Ilyenkor kell jó, tartalmas programokat szervezni, sok fényt kapcsolni, szép szívecskéket, csillagokat készíteni és gyümölcsöt rakni az asztalra. Ettől aztán megtelik a szívünk szeretettel és úgy hangolódunk rá az Adventre.

Felgördült a függöny

Kiss Andrea, aki a település könyvtárát is vezeti, egy komoly fellépésre érkezett a Szederinda óvodába. A sok mosoly mellett egy egész színházat is vitt magával. Egy kis táskába belefért.

- Ma azért jöttem ide a gyermekekhez, hogy először egy kicsit zenéljünk. Kipróbálhatták a hangszereket. Megmutattuk velük az egyik nagy csodát: kifejeztük velük az érzéseinket, a szomorúságot és az azt legyőző vidámságot. A hangulathoz illően szóltak a csörgők, csilingeltünk és doboltunk is. 

Aztán elmondtam nekik a „Hogyan nőtt nagyra az égbolt?” című indiános mesét, ami alapján utána kézműveskedni kezdtünk, csillagokat készítettünk. Igyekezek olyan témákat találni, hogy azokat megtudják jeleníteni és büszkén haza is vihessék. Remélem nagy örömöt adnak vele a szüleiknek és azt is, hogy tovább mesélik, amit tőlem hallottak!

Hiszel abban, hogy a mesének így, a szülők lelkét is simogatva tovább kell élnie?

- Föltétlenül. Örülök neki, ha így őket is bevonjuk a mesék világába. Mindegyikbe fontos tanulságok rejtőznek. Nekem is azok a legfontosabbak, amiket a saját gyermekem tanít nekem. 

A másik meglepetésem a japán, utazó papírszínház volt

A „műsora” tanulságos rövid meséket tartalmaz. Ezúttal az összefogásról és a szeretetről szólót hoztam a közönségemnek. 

Kívülről az látszik, hogy szeretettel ülnek köréd és alig várják, hogy valamit közösen csináljatok.

- Már korábban is sokat voltam itt az óvodában, segítettem az óvónőknek és a dadusoknak. A könyvtárból is szívesen járok vissza hozzájuk. Így ismerkedtünk össze a gyermekekkel, Évente hat-nyolc alkalomról lehet szó. Igyekezek a jeles alkalmakra, mint például a közelgő karácsony, külön felkészülni. Ezek az alkalmak az én lelkemet is gazdagítják az itt kialakuló csoportos, szinte mesebeli „nyájszellemmel”.