2024.04.05. 07:00
A „mesebeli” Piripócs Dunaújváros szomszédságában
A Pallas nagy lexikona szerint „Piripócs képzelt helység, az elmaradottság, kisszerűség megtestesítése.” Gyorsan szögezzük le, ez szerencsére nem így van!
A Menyhárt család Piripócson 1960 körül
Piripócsot, ami Baracs – Daruszentmiklós határán található – azon családok és személyeken keresztül kívánom bemutatni, akik valamilyen formában kötődtek e mesés településhez. Ott éltek gyermekkorukban, később ott dolgoztak és személyes élményeikkel tették hitelesebbé írásomat. Fő iránymutatóm Garda Istvánné, született Györkő Mária, akit Baracson legtöbben csak Zsuzsi mamaként ismernek. Daruszentmiklós polgármestere, Rauf Norbert korábban elmondta, több, mint 50 évvel ezelőtt Piripócs még Baracshoz tartozott, egy kis, élő település volt. Mintegy fél évszázada Előszálláshoz csatolták, később Kisszentmiklóshoz, mára viszont Daruszentmiklóshoz került, és Rózsadombnak nevezik.
Útra keltünk Piripócsra
Visszatérve Zsuzsi mama családjához – és egyben a mi családunkhoz is – egy-egy ünnepi ebéd alkalmával többször elhangzik Piripócs neve. Nem véletlenül, hiszen menyem, Eper Krisztina nagymamája a Zsuzsi mama a mesevilágból jól ismert helyen született, élte gyermek és ifjúkorát. Így e település történetét érdekességeit tőle, első kézből hallhattuk. Kíváncsiak voltunk és felkerekedtünk, hogy ellátogassunk erre a híres, kissé már elfelejtett településre. Négyen indultunk útnak, útikalauzunk Zsuzsika mama volt.
Útközben arról mesélt, hogy régebben Apátszállás és Templomos Baracs volt a két település neve, amelyek később egyesültek. A Széchenyi utcán haladva elkanyarodunk Baracs vezér szobra előtt és a híres Baracsi Halászcsárda felé vesszük utunkat. Az autópálya alatt áthaladva Baracs-Templomosra érkezünk. Jobbra láthatjuk az egykori Klein- pusztát, ahol ma az AGRO Baracs Zrt. takarmánytárolója áll. A 6-os út előtti épületegyüttes a háború után még Kornis Károlyéké volt. Az itt lakó gyerekek az ötvenes években gyalog jártak a Baracsi Iskolába, később a hatvanas években az Alsópiripócsiak közül néhányan a közelebbi Dunaföldváron, míg a többiek Kisszentmiklóson tanultak. Baracs katolikus templomát Behán János újíttatta fel.
A létező település – régi emlékek
Úti célunk Dunaújvárostól mintegy 15 km-re, Baracstól 4 km-re, Daruszentmiklóstól pedig 2 km-re található. Ahogy odaérünk, Zsuzsi mamánk máris egy régi ismerőssel találkozik, Györkő Istvánnal. Az itt élő Komjátiék nagyobb vállalkozást működtetnek, id. Papp Sándor fia is itt gazdálkodik. Alsó-Piripócson ma az ismerősök közül Kovács Istvánék laknak. Itt mindenki a létező Piripócsról beszél. Hamar előjönnek a régi emlékek. Matild néni volt mindannyiunk tanító nénije. Az ötvenes években rendszeresen volt katolikus mise, hittant tanultak a piripócsi gyerekek. A hatos út melletti Vilmos-puszta (ma a Zafír Fogadó áll ott) volt a piripócsiak központja, birtokosa Szitányi Vilmos volt. Többen dolgoztak itt a híres pusztáról. Szitányi Béla birtoka a mai lovarda helyén állt, kastélya is ott volt.
A következő emlékeket Tamási István, aki a Dunai Vasmű Tűzálló Gyáregység vezetője volt, osztotta meg velem:
A nagyszüleim tanyáját 1951-ben vették el addig itt éltünk, ezt követően ritkán jártunk vissza Piripócsra. Arra viszont emlékszem, hogy az egyik télen nagy hó esett és nagyapámmal, lovas szánnal vittük a tejet a kisszentmiklósi tejcsarnokba. A történtek ellenére nagyon szép és vidám gyerekkorunk volt, a családból mindenki képességei szerint tanult, majd érvényesült az életben. A Piripócs helységnév visszaállítását én is teljes mellszélességgel támogatom. Nagyon kíváncsi vagyok gyermekkorom kedves településére és minél előbb meglátogatom. Nagyszüleim féltve őrzött Piripócson készült képét küldöm. A képen id. Tamási István (1887-1996) és Móró Mária (1889-1961) a két családfő, balról a gyerekek, József, középen Mária, a kisebb lány Ilona, jobb szélen pedig édesapám István (1914-1992) látható. A kép 1930 körül készült Piripócson. Baráti üdvözlettel: István.
Ma Dunaföldvár külterületeként tartják nyilván
A történelem tanár Dukai Mária érdekes tényeket tárt elénk:
Gyermekkorom óta itt lakom és igazolni tudom, hogy Piripócs létező település volt, mindig lakták emberek, a régi családok tagjai közül ma is többen itt élnek. Több gyereknél is Piripócs szerepel a születési anyakönyvükben.
A mai „Magyar Helynévtárban” is megtalálható Piripócs. A bejegyzés a következő: Piripócs – Dunaföldvár – Külterület – Tolna megye – Irányítószám: 7020 – Távhívó körzetszám: 75.
Dukai Máriával és a helyiekkel együtt tapasztalhattuk, hogy az itt élők egységesen bizonyítják Piripócs település létezését. Nevét közel hat évtizede változtatták meg, de a nép napjainkban is Piripócsként emlegeti. Az itt élőknek ez a kis virágzó település volt a szülőhelyük. Nagyon szeretnék, ha visszakapná településük az eredeti Piripócs nevet.
Menyhárt Éva a pentelei orvosi rendelő köztiszteletben álló nővére is piripócsi volt. Így emlékezik:
– Piripócson születtem 1954-ben. Későbbi hivatalos neve Baracs Kokasdi út lett, amely ma Rózsadomb. Ebben a mese világban éltem 14 éves koromig, ahol, mint tanyasi leány megismerhettem mindenféle házi, illetve vadon élő kis állatokat, madarakat. Ismertük a fákat, kis nyárfaerdőket, búzatáblában virító virágokat, így a pipacsot, búzavirágot, szarkalábat. Iskolába a Szitányi Vilmos pusztába jártunk, a közeli Matild pusztában élő gyerekekkel együtt, porban, esőben, hóban. gyalogoltunk. Tanító nénink: Téglássy Gézáné
Valéria néni. Volt alsó, s felső Piripócs, a megyehatári felső Piripócs még Fejér megyéhez tartozott, alsó Piripócs már Tolna megye volt.
Emlékszem az akkoriak neveire is, Piripócs felső részén Menyhárt József (édesapánk), Varga András, Gurubi Mihály, Varga Mihály, Győrkő Ferenc, és a Komjáti család élt, míg az alsó részen Géringer István, Cziczinger János, Kovács Károly, Réti Imre, Magyar János, Klauz Ferenc, Gyalus Ferenc. Tizennégy éves koromtól Dunaújvárosban élek, megtapasztalhattam a tanyasi és városi életet egyaránt. Kényelmesebb, könnyebb élet a városi, de a születési helyemet, Piripócsot, életem legszebb szakaszaként soha nem felejtem el.
Mint kívülállónak jutott eszembe, miért ne kaphatná vissza nevét e mesés kis település, miért ne lehetne újra Piripócs?
Szabó Tamás
