Ötödször is a közönség kedvence a NADENe (képgalériákkal, videókkal)

Bejönni látszott a péntek 13.  a VII. Tokaji Utcazene fesztivál szervezői, a Tokaj Kincsei Egyesület számára, ugyanis a péntektől vasárnap estig tartó fesztiválon lényegében csak a szombati nap délelőttjén volt olyan az időjárás, hogy az utcára merjenek merészkedni a muzsikusok. A szeptember 13 és 15 között zajló háromnapos Tokaji Utcazene Fesztivál mottója: 

Idén összesen 96 zenei formáció jutott be a szeptemberi eseményre, ahol a tervek szerint 3 nap alatt a zenészek 4-4 produkcióval lépnek fel, így a fesztivál statisztikája úgy nézett volna ki, hogy 3 nap, 17 zenei helyszín, közel 400 zenész, 408 koncert-fellépés, különféle zenei stílusok, egyedi, különleges hangszerek, továbbá egyéb kísérő programok egyvelege, színes vizuális kavalkád. Ebbe szólt bele alaposan az időjárás, de azért 72-en így is eljöttek és 13 helyszínen ott is maradtak, a szervezők pedig igyekeztek ebből a kialakult helyzetből kihozni a maximumot. Figyelve folyamatosan meteorológiai jelentéseket, a pénteki és szombati délutáni, esti programokat beltérbe szervezték át, a biztonság és a balesetek elkerülése miatt. Nem csoda, hiszen a pusztító vihar sem volt kizárható, de egy csendes eső sem tesz túl jót a gyakran sok milliós felszerelésnek, nem beszélve a hidegről. Nem éppen optimális körülmények egy fesztivál számára. Mindemellett még fejlesztések, építkezések zajlanak Tokaj belvárosában, így a befogadó város sem éppen a legszebb arcát mutatta a vendégjáróknak.

Ennek ellenére a szervezők emberfeletti munkájának és kitartásának köszönhetően mégis kellemes élményekkel térhettek haza a bevállalósabb fesztivállátogatók. A muzsikusok számára pedig talán még kellemesebb is volt sokszor az új helyszín és alaposan odatették magukat, tudomást sem véve a körülményekről. A hatalmas kínálatból nehéz volt kiválasztani, melyiket is hallgassa meg az ember, de e sorok írójának viszonylag egyszerű dolga volt, ugyanis elsősorban a két dunaújvárosi kötődésű banda (P.E.N.É.S.Z és NADENe) fellépéseit kellett megtalálnia, utána pedig olyan tudományos alapossággal derítette fel a zenélő helyeket, hogy a fülére hagyatkozott és ahonnan ígéretes muzsika szűrődött ki, oda betért az eső elől. 

Rögtön pénteken este ez már csúfos kudarcba is fulladt, ugyanis az aznap esti programból kiesett a P.E.N.É.S.Z fellépése, így a hazaiak közül csak a NADENe maradt talpon, vagyis a föld alatt, mert koncertjük helyszíne az Óvár borozó lett, amit nem kifejezetten a fellépésekre optimalizálva építettek meg, jelesül egy nagyobbacska borospincében alakították ki. A vállban szűk boltív alatt ennek ellenére adott remek koncertet a banda, alaposan megmozgatva a közönséget. Merthogy az egri illetőségű énekesnek, Szalai Jánosnak van egy olyan szuper képessége, hogy még a technikai hibából is erényt kovácsol. De erről majd később. Péntek este a pincelejáró sarkába szorult zenekar támogatásával végigtúrázta a teljes helyszínt, kimozdítva a vendégeket a komfortzónájukból, no meg esetenként a székükből is. Már ezen a ponton sejteni lehetett, hogy kedvelni fogja a közönség a zenekart, amelyet akár dunaújvárosiként is aposztrofálhatunk, olyan erős a kötődésük a dunaújvárosi Boldizsár Bozó Zoltán és Takács Tibor gitárosok és a mezőfalvi Aszalay Kálmán harmonikás révén. Ez szombat este végképp bebizonyosodott.

Szombat délelőtt egy cseppnyit megvillantotta Tokaj, hogy milyen hangulata szokott lenni a fesztiválnak, már amikor nem sújtja ítéletidő. A nap ugyan nem sütött ki, de legalább néhány órára elállt az égi áldás, így már nem csak a különféle vendéglátóhelyek zárt ajtói mögött, hanem a fesztivál nevének megfelelően az utcán akadhatott az ember nagyjából tíz méterenként újabb és újabb bandába. Ekkor tudott a baracsi P.E.N.É.S.Z (Maza József - dob, Szemenyei Imre - gitár, Takács Tibor - gitár, Balázs Péter - basszusgitár, Gyetvai József - ének, Fauszt Tibor - szájharmonika és vokál) is a közönség elé állni, a Fakapu Pincével átellenben, egy nem túl hálás időpontban, délelőtt 10 órakor. Bár akadt az elején nem is egy technikai nehézség, végül csak belecsaphattak az öregfiúk a húrok közé és aprócska dugót okoztak az utcában, az őket hallgató közönségnek időnként félre kellett húzódnia, hogy elengedje a forgalmat. Minden fellépésükön látszott, hogy örömmel zenélnek és a közönség kedveli a muzsikájukat, végül azonban mégsem kerültek a díjazottak közé. 

A NADENe koncertjét szombat estére a Prés Borbárba hirdették meg, ami már egy igencsak nagy alapterületű hely a település főutcáján. A banda fellépése nem indult túl szerencsésen, muzsikájuk leverte a biztosítékot. Szó szerint. Így aztán többször és néha hosszabb időre is sötétben kellett fenntartaniuk a hangulatot.  Szalai Jánosnak ez egyáltalán nem jelentett problémát, sebtében összedobott egy one man showt, erőteljes rekedt hangjával már ekkor magával ragadta a közönséget. Mindezek után aztán fergeteges estével ajándékozták meg az igencsak szépszámú közönséget, az énekes különösen elemében volt, talán annak köszönhetően, hogy pár napos, friss nagypapa volt éppen. A koncert hangulata oly mértékben magával ragadta a közönséget, hogy velük énekelték a szöveget, többen még táncra is perdültek, azonban alig páruknak jutott eszébe, hogy a szavazócéduláját leadja a zenekarra. Márpedig a közönségszavazás módja ez volt, hogy a szavazócédulákat annak a formációnak kellett adni, amelyik a kedvencük lett. Ennek ellenére a három közül a második közönségdíjat ők hozták el.

Mint korábban említettem, a tudományos válogatás a kiszűrődő hangok után zajlott nálam, így történhetett, hogy szombat este – immár ismét szakadó esőben – a Rákóczi Pince teraszára tértem be, ahol ugyancsak egy öregfiúk banda játszott, név szerint Beöntésh Experience, mégpedig nagyon is profin. Már az gyanús volt, hogy a közönség soraiban ismerős dunaújvárosi arcokat fedeztem fel, de aztán a zenekarra koncentrálva ért az igazi meglepetés, ugyanis a basszusgitár mögött újabb ismerős, jellegzetes figura tűnt fel, akit a dunaújvárosi koncerteken is gyakran hallhattunk, mégpedig Szabó Attila, a Sándor Frigyes zeneiskola közkedvelt gitártanára. Hiába, kicsi a világ, az újvárosiak mindenhol ott vannak!

Bár a hideg és az eső miatt nem tudta valódi arcát megmutatni a fesztivál, ennyiből is kiviláglott, hogy milyen remek hangulatú rendezvényt lehet összehozni minimális költségvetéssel. Talán érdemes lenne kihasználni Dunaújváros földrajzi adottságait, az ország közepén egy hasonló fesztivál vélhetően rendkívül népszerű lehetne. Azt meg már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha már ilyen helyi zenekaraink vannak, talán érdemes lenne több helyi fellépési lehetőséggel megkínálni őket. Nem csak ők hálálnák meg, hanem a közönség is.

Zárásként egy friss, keddi információ: A NADENe zenekar (Aszalay Kálmán „Kálmi” -  szájharmonika, Boldizsár Zoltán „Bozó” -  gitár, Pleizer Attila „Plexi” -  dob, Réső Gábor „Résőke” -  basszusgitár, Takács Tibor „Tibice”- gitár, Szalai János „Szasza”  - ének) ismét közönségdíjas lett a Tokaji Utcazene Fesztiválon. A zenekar tagjai úgy döntöttek, hogy a II. helyezésért járó 150 000 forintot felajánlják a szervező Tokaj Kincsei Egyesület számára, akik heroikus munkát végeztek, hogy az esős időben is szóljon a zene. 

– írták bejegyzésükben.
Ehhez nincs mit hozzátenni.