József Attila kedvenc nótája

A József Attila Könyvtár és Dunaújváros lengyel testvérvárosának, a lesznói Miejska Biblioteka Publiczna im. Stanisława Grochowiaka könyvtárának tavaly kezdődött együttműködésének záróeseményeként is felfogható ez a program, ami olyan komoly érdeklődést váltott ki, hogy egy darabig úgy tűnt, aki előre nem regisztrált az eseményre, az be sem fog jutni a koncertre. 

Végül aztán senki nem maradt le róla, de az bizonyos, ritkán látni ilyen zsúfoltházas rendezvényt a könyvtárban. A Sebő együttes 1973 óta létezik és a kezdeti időkben, 1975-80-ig sokszor jártak Dunaújvárosban. Később Sebő ugyan járt a városban Jordán Tamással, de ebben a formájában – Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, tambura), Soós Réka (ének, hegedű), Sebő Ferenc ének, gitár, tekerőlant, Perger László (bolgár tambura, gitár) – az együttes eleddig nem játszott még a dunaújvárosi közönségnek.

Sebő Ferenc, miután végighallgatta kitüntetéseinek felsorolását (a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója), megemlítette, hogy egyet, amire a legbüszkébb, mindig kihagyják. Az 1970-es évek elején Kovács Tivadar zenekara meghívta őket kisegítő zenekarnak egy méhkeréki lakodalomba péntektől hétfőig. Ott kiderült, hogy a lagziban volt két kisgyerek, akiknek volt két kiskutyájuk, és elnevezték őket Sebőnek és Halmosnak.

Elárulta, hogy nagyon szívesen játszik József Attila verseket, ugyanis az első dalok, amiket írt, az ő költeményeire készültek. Indításként az Örökkön háborog a tenger és a Néhány éjjelre padra, kőre kezdetű költemények zenés változata hangzott el, majd néhány fiatalkori szerelmes verset idéztek fel. Szántó Judit visszaemlékezéséből derült ki, hogy az 

kezdetű verses mesét az ő noszogatására írta. Kevesen tudják, hogy a költőt nagyon izgatta az énekelt vers műfaja. Ez többek között Vízi Albert emlékezéséből derült ki. Kedvenc nótája a Megrakják a tüzet volt. 

Olyan érdekességek is kiderültek a műsorban, mint hogy egy skót népdalra írta Arany János a Walesi bárdokat, ami később holdfénykeringő néven elhíresült, de Sebő állítása szerint a Szózat is erre a dallamra íródott, csak később kapta meg ma is ismert formáját. Soós Réka - Sebő egykori tanítványa - moldvai dalokat énekelt szólóban, köztük egy olyat is, amit a mestere gyűjtött. Ezután előkerült a tekerőlant, a középkori dallamvilág megtestesítője is, mégpedig az a példány, amit Bársony Mihály készített, és az első volt, ami Magyarországon a városi közegben megjelent. Ennek a különleges hangszer kíséretével hangzott el az est címadó dala, a Medvetánc. 

Sebő az est során többször mesélt történeteket, többek között arról, amikor Svédországban turnéztak, és magukkal vittek egy 74 éves moldvai csángó énekest, Rózsi nénit, aki azért nem vitte magával a gyógyszereit, hátha megkínálják pálinkával. Az egyik dal (Tedd a kezed) szövegét le is kellett írni neki, mert 

A programba belecsúszott egy Horatius vers (Radnóti fordításában) is, ami aszklépiadészi formában íródott. Ezt a dalt egyébként egy lengyel együttes, a most 25 éves Bratanki együttes is megtanulta. József Attilához egy szapphói sorral tértek vissza, amit Flórához íródott: Én, ki emberként. Ahogyan a következő is, amit volt alkalma Flórának eljátszani a Magyar Rádióban. Ez az, amit szinte mindenki ismer, mégpedig a Rejtelmek, ha zengenek. 

A Hetedik című verset, mint kiderült a költő a Kalevala ritmusára írta, aminek rajongója volt. Ennek megzenésített változatában egy kalotaszegi legényes dallammal egészítette ki a srtrófát Sebő. Ezt követően popkoncerthez illő hangulat alakult ki a könyvtárban, nem engedték búcsúzni a zenekart. A ráadásban az Azt mondják című verset felolvasta, majd egy adoma következett a költőről, majd elhangzott a Harmatocska című vers megzenésített változata, emlyről az adoma szólt. A vastaps ezúttal sem maradt el, a zenekarnak továbbra sem volt esélye a távozásra. Végül két Weöres Sándor feldolgozással búcsúztak, az A tündérrel és A békakirályjal. Már ha a közönség beérte voln aennyivel. Így aztán a záró dal a Macska induló lett ugyancsak Weörestől, aminek megzenésítését az alkotó maga kérte tőlük.