Az Acélbikáknál a két kapus rivalizál, de húzza is egymást

Kovács Dávid 1999-ben született Debrecenben. Fiatalon Svájcba került, a Biel-Bienne, azután a Langnau korosztályos együttesében szerepelt. Főleg a 2018/2019-es idénye sikerült jól, csapata megnyerte az alapszakaszt, meccsenként 2,42 gólt kapott. Az USA-ba került, a USPHL Premierben érdekelt South Shore Kings igazolta le. Az NCDC-ligában nem kapott lehetőséget, így 2020 tavaszán hazajött. 

Egy évig nem volt csapata, egyénileg készült. 2021-ben Dunaújvárosban kapott új esélyt, tavaly huszonegy meccsen állt a kapuban az Ers­te Ligában. Az új idényben nagyjából felesben védenek Järvinennel, 92,4-es százalékos mutatója a harmadik legjobb a ligában. Két U18-as és két U20-as korosztályos vb-n is részt vett, az ifik között egyszer a legjobb kapusnak is megválasztották. 

Finn kapustársa, Juho Järvinen is 1999-ben született. A Viikingit, a Blues és a Hokki együttesében nevelkedett, utóbbi klub színeiben a 2019/2020-as szezonban debütált a finn másodosztályban. A legutóbbi szezont a Kiekko-Espoo kapujában töltötte, ahol az alapszakaszban 90,8 százalékkal, a rájátszásban 93,3 százalékkal védett. Nyáron került Dunaújvárosba több honfitársával együtt. Az Erste Ligában öt meccsen 92,2 százalékkal áll. 

– Öt pontot szereztek az UTE és a DEAC ellen. Mi volt a legfontosabb ezeken a meccseken? 
Kovács Dávid: – Szerintem az volt a legfontosabb, hogy csapatként tudtunk kiállni, egy közös cél lebegett a szemünk előtt, az, hogy mind a két meccset megnyerjük, és küzdött bennünk a bizonyítási vágy is. 
Juho Järvinen: – A jó védekezés volt a kulcs, valamint a győzni akarás. 

– Jól sikerült már az erdélyi túra is. Az mennyi önbizalmat, lendületet adott a folytatásra? 
K. D.: – Sok motivációt és lendületet adott nekünk, hogy négy pontot haza tudtunk hozni Erdélyből. Örülök, hogy szezon elején utaztunk Székelyföldre, mert a túra által a csapat is jobban összekovácsolódott. 
J. J.: – A túra fontos volt a csapatnak, és az, hogy pontokkal tértünk haza, sok önbizalmat adott mindenkinek. 

– Juho a DEAC ellen hét büntetőt is hárított. Mi a titka? 
– Nem fedem fel a titkaimat. Annyi a lényeg, hogy valamit mindig a korong útjába kell tenni. 

– Új edző és sok játékos érkezett nyáron. Már összeállt, összecsiszolódott a csapat? 
K. D.: – Úgy gondolom, már összeállt a csapat. Nagyon jó az atmoszféra a játékosok és az edzők között. 
J. J.: – Tetszik az öltözői hangulat, jó elegye a viccelődésnek és a komoly munkának. 

– Nagyjából felezik a meccseket. Milyen a kapcsolat egymással, mit tanulnak egymástól? 
K. D.: – Juhóval nagyon jó viszonyunk van. A jégen van egy egészséges rivalizálás közöttünk, amit én szeretek, mert ezáltal húzzuk előre egymást. 
J. J.: – Nagyon jó a kapcsolatom a kapustársammal, aki egyúttal a szobatársam is. Egészséges versengés van közöttünk, és figyeljük, amikor a másik véd, mert mindig lehet tanulni egymástól. 

– Miben más a mostani csapat, mint a tavalyi? 
K. D.: – Nagy részben kicserélődött. Az új légiósok frissességet hoztak a játékunkba, amíg a hazaiak a tapasztalatukkal erősítik a csapatot. Plusz az új edzői stáb is nagyon jó munkát végez. 

– Dávid, egy évig nem volt csapata, mielőtt Dunaújvárosba szerződött. Hogyan tudta újra felépíteni magát? A mostani jó szereplés egyfajta elégtétel is? 
– Nem gondolom, hogy túl nehéz volt visszarázódni, mert nagy volt a bizonyítási vágyam, ami mindig vitt előre. Az Acélbikáknak és a kapusedzőmnek köszönhetően sokat tudtam jégen lenni, és meccseket játszani, amelyek által könnyebben visszarázódtam. Mostanra érzem úgy, hogy azt a formámat tudom nyújtani, mint egy év kihagyás előtt. 

– Juho, nyáron érkezett, milyenek a benyomásai a ligáról? 
– Meglepett, hogy mennyire jó a színvonal, sok a tehetséges és tapasztalt játékos. 

– Miként érzi magát Magyarországon összességében? 
– Tetszik, hogy szinte az összes idegenbeli meccs közel van. Jártam Budapesten is néhányszor a szabadnapokon, gyönyörű város sok látnivalóval. Szóval jó itt lenni! 

– Mire lehet képes idén a DAB, mik a célok? 
K. D.: – A cél a rájátszásba jutás, és ha ezzel a lendülettel tudunk tovább menni, akkor a rájátszásban a továbbjutásra is képesek lehetünk. 
J. J: – Nagyon komoly potenciál rejlik a csapatban, de keményen kell dolgozni az edzéseken, hogy ezt a potenciált ki is hozzuk magunkból.