Folytatása következzen, még négy évig kínozni akarják edzői

Összesereglettek a versenyzők, a klubedzők, a vezetők, eljött a párost felkészítő tréner, Németh Szabolcs is a kis ünnepségre, ahol elsőként Pető Zsolt szakosztályelnök köszöntötte a megjelenteket. Beszédét azzal kezdte, hogy az egész klub nevében hálásak Hajdu Jonatánnak, amiért végigjárta azt az utat, hogy kisgyerekként elkezdett kenuzni, most pedig már a második olimpiájáról térhetett haza.

– Nagyon büszkék vagyunk rád, a DKSE-t a magyar kajak-kenu térképre elsősorban általad helyeztük fel. Vidéki klubként egy ilyen eredményt elérni óriási dolog, ami sokaknak nem adatik meg. 

- Köszönjük, hogy ezt az élményt megadtad, megadtátok nekünk Adolf Balázzsal – kezdte Pető Zsolt szakosztályelnök, aki kiemelte, a kettős egy éve dolgozik csak együtt, a döntőbeli, nagy nevű riválisok pedig sokkal régebben.

Majd Hajdu Jonatán mesélt a pályafutásáról, hogy kisgyerekként több sportágat kipróbált, aztán itt kötött ki, ahol jól érezte magát. Tízéves lehetett, mikor rájött, szeret minden versenyhelyzetet. Akkor is, ha nem nyer, de küzdött az edzéseken, a megmérettetéseken.

– Ez éltetett edzésről edzésre, hogy mindig elöl akartam lenni, ez juttatott el egyre magasabb szintekre. Emlékszem, az első Olimpiai Reménységek Versenyére, amikor hazajöttem, szinte sírtam, mert akkora nagy élmény volt, hogy vissza akartam menni. Szóval, ezek az eredmények megalapozták azt, hogy szeretnék eljutni a lehető legmagasabbra. Ami még mindig hátravan Párizs után is, tehát dolgozni kell tovább. 

 – jegyezte meg nagy derültséget kiváltva.

– Figyeljetek, tanuljatok és tanítsátok egymást. Nekem ami a legfontosabb volt, hogy megtanuljam tisztelni a versenytársaimat és példát tudjak venni. Mindig elöl voltam, és fiatalon azt hittem, mindent tudok, aztán idősödve rájöttem, hogy ez nem így van.

Aztán beszélt a döntőről is, ahol ugyanazt szerették volna megcsinálni, mint a középfutamban. Az első kétszázötven méter jól sikerült, azt érezték,  hogy a kínaiak erősek, de látták, jó helyen haladnak. A táv második felében, azóta sem tudják, miért, de szétesett az egység, így nem tudtak úgy hajrázni, mint bármelyik edzésen vagy más futamban.

– Most, hogy itt először újra láttam a futamot, talán az lehet, ahogy a kínaiak mentek el, nem tudtunk vele mit kezdeni. Idén egy korábbi versenyen pedig meg tudtuk őket előzni.

Egyébkén Hajdunak nem sok pihenő jut, szerdától már a magyar bajnokságon áll rajthoz sok távon. A verseny egyben válogató is lesz a nem ötkarikás számok világbajnokságára, ami jövő héten lesz.

Hajókon, embereken át kiabálva szaladtak

Németh Szabolcs elmesélte, miként élték meg a döntőt. 
– Egy hangárból követtük a futamot, előttünk volt egy faállvány, aminek szerintem a felét lemartam a körmömmel. Ilyenkor egy edző már tehetetlen. 

- Annyira akartunk hinni benne, hiába láttuk, hogy nem dobogós helyen értek be.

Molnár Gergely a lelátóról nézte a finálét, amikor a fiúk elrajtoltak, állva kiabált, majd elkezdett szédülni, ezért inkább leült. – Az a légkör, ami ott volt, hogy tízezer ember szurkol, egészen elképesztő. Ezt személyesen át kellett élni, semmi nem adja vissza.