Pentele visszakaphatja egykori főterét, a környék új funkcióival

Dunaújváros, ezen belül az óváros: Pentele idegenforgalmi értékű fejlesztéséért ragadott tollat egy tősgyökeres helybeli, Pálinkás Bertalan, a vasmű nyugdíjas mérnöke, hogy elképzelje, milyen lehet(ne) a közeljövő városa és óvárosa.

Ahogyan arról beszámoltunk, a Pentele Baráti Kör tagjai előtt már ismertette is a városi önkormányzat elképzeléseivel nagymértékben harmonizáló terveit, amelyeknek a Találjuk ki Dunaújváros, fedezzük fel Dunapentelét! címet adta s ez egyben akár műfaji megjelölés, valamint a helyi polgárokat mozgósító felszólítás is lehet.

A malom már most kezd visszakerülni a közösség vérkeringésébe. Kis kép: Pálinkás Bertalan (Fotó: Ónodi Zoltán)

A kiinduló megállapítás: kivételes táji, gazdasági, történelmi és kulturális adottságai ellenére Dunaújváros és benne Dunapentele alig ismert a turisták előtt. Pedig az óváros hét páratlan szépségű dombon fekszik, rengeteg gyönyörű panorámát kínáló kilátóhellyel, és örökségünk históriában és épületekben egyaránt gazdag.

Pálinkás gondolatpezsdítőnek szánt tanulmányában már maga előtt látja azt a széles főkorzót, amely a kistemetőben Rosti Pál sírjától kezdődne, és a Magyar úton, az újjáépített Mondbach-kastély és a kulturális központtá, vendéglátó- és szállodacentrummá alakított malom előtt elhaladva a katolikus templomig tart.

Erre a főkorzóra három sétány csatlakozna. A Sziget-sétány a Ráctemplom érintésével tartana a Szalki-szigetre, a Gasztro-sétány és borút a Pincesorra, a Zarándokút (tanösvény) az immár stációkkal ellátott kálvárián át a kőtár megnyitott hátsó bejáratához, vezetne. A kőtár főkapuját pedig e tervben már maga Intercisa Castellum főkapujának másolata jelentené, a ritkaságszámba menő és a terv szerint szintén látogatható ókeresztény kápolna közelében. Alig van település, ahol ennyi korszakból, ennyi helyen ennyi látnivaló, ennyi panoráma illeszthető egyetlen sétányrendszerre, jegyzi meg a szerző.

E sétányrendszer pedig a meglévőnél lényegesen több üzletet, vendéglátó- és kilátóhelyet, helytörténeti kiállítást, szálláshelyet, szolgáltatást lenne képes eltartani Pálinkás Bertalan szerint.

Egy ilyen méretű vállalkozás jelentős perspektívát nyújthatna a ma még esetleg elköltözésüket fontolgatók számára is. Generációs küldetésünk, fogalmaz a tanulmány, hogy felmérve összes egyedi, kivételes adottságunkat, mozgósítsuk meglévő szellemi és gazdasági potenciálunkat, a maga teljességében adjuk meg városunknak a historikus arculatát, tegyük lakhelyünket mindenki számára otthonosabbá és élhetőbbé, valamint vonzóvá és nyitottá az idelátogató turisták számára.

Az elképzelés egyik csomópontja a Mondbach-kúria lenne, ami előtt állt 1944-ig Dunapentele főtere. Innen az elesett szovjet katonák emlékművét illő tisztelettel át lehetne telepíteni megfelelő egyeztetések után a városi temetőbe, s a főtér visszakapná régi hangsúlyát. A Szalki-szigeten is folytatni kell a rehabilitációt, akárcsak a kálvárián.