A tökélytől kissé keletre

Pedig olyan szépen indul az egész: egy stúdió közönsége vagyunk, ahol épp a Ggye uzsé proslogodnij sznyeg?, azaz a Hol van már a tavalyi hó? című show (283. adás) ifjú hajdúpétere, Oleg (Molnár Áron) készül Galina Brezsnyeva (Csákányi Eszter) élvebonc... na jó, inkább élvekarcolgatására. Az élet pezsgővel-vodkával tisztesen kikent szánkópályáján finoman szólva is jó svunggal lesikló Galina viszonylag hamar bekarcol - mi viszont mindenfajta értelemben színjózanul bukdácsolunk át a dramaturgiai-színházi értelemben kissé harmatos darab aprócska hullámain. Különös, de úgy tűnik, mintha sem a szerző, sem a darabot szerényen alkotótársként jegyző Ardai Petra rendező nem jutott volna tovább a sok izgalmat ígérő kiindulópontnál. Kevéssé tisztázott, helyenként elnagyolt például a volt szeretőket-férjeket is megjelenítő műsorvezető figurája - pedig a pályáját kezdő Molnár Áron tisztességgel birkózik a feladattal, s persze a jelentős kihívással, hogy Magyarország egyik legjobb színésznője mellett untermann.

Csákányi Eszter persze jó: ő bármiben az. Elég sok azért a kis baki - ez pedig, gyanúm szerint azt mutatja, hogy hiába írta rá Parti Nagy a magyar változatot, mégsem érzi lubickol benne annyira, hogy felejthetetlenné tenné a jelenlétét. Ami azért mégis felejthetetlen lett: középtájt egy összvissz három perces magánszám, egy ember élete születéstől halálig - na az, kérem, az mindent, de mindent megért. Szpaszíva.