Gálné Then Szilvia kiállítása - Kalauz a mesék birodalmába

Az érkezők pedig szépszámmal a gyerekek közül kerültek ki, hiszen a frissen nyíló tárlat meseillusztrációkból áll az evangélikus templom galériájában. Persze jócskán akadtak barátok, érdeklődők a felnőttek korosztályából is, így jó talajra hullott Schneider Vilmos nagybőgőimprovizációja, amely egy ugyancsak távoli, ismeretlen világba kalauzolt.

Az alkotó és családja a megnyitó ceremónia után összeállt egy fénykép erejéig Fotó: Zsedrovits Enikő

Gálné Then Szilvia festmény- és pasztellceruzarajz kiállításának megnyitójára a megnyitót magára vállaló házigazda, Stermeczki András evangélikus lelkész alaposan felkészült. Idézetekkel jócskán megtűzdelte megnyitó beszédét. Először Kovács Magdát hívta segítségül, aki azt mondja: A mese maga az ige, mert alapjában a valóságra, az élet igazságaira épül. Sőt, az élet bizonyos dolgai, szerintem, pont a mesék őszinteségét igénylik. Majd Jókai Mór szavait citálta: Mindaz, amit lélekről, túlvilágról, Istenről beszélnek, nem más, mint kegyetlen mese.

Kárhozat csak ezen a világon van - s az is csak az igazak számára. Nem maradhattak ki a megnyitóból a meseíró, Csukás István gondolatai sem: A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít egyebek között a mese is.

Schneider Vilmos nagybőgő improvizációival segített a ráhangolódásban a megnyitó közönségének Fotó: Zsedrovits Enikő

Stermeczki András szerint a mese és a mise kifejezésnek sokszor van átfedése, hiszen a mise valójában egy latin szóból ered, amelynek jelentése: eléjön, elészalad. Mielőtt a gyerek szemére az álom jő, a szülő elészalad a mese segítségével, hogy átvezesse az álom világába. Ahogy ezek a festmények, rajzok is.