Rossz helyzetben

Rossz volt nézni, igaz, nem is gyakran látni ilyet. Áll egy élvonalbeli klub vezetőedzője a kamera előtt a vesztes meccs után, és azt mondja: „Sajnos nincs meg a kvalitás a csapatban, hogy az ilyen mérkőzéseket meg tudja nyerni.” Ám nem is az a feltűnő, amit mond, hanem az, ahogyan mondja: lógó orral, végtelenül szomorúan. Persze nem várhatja el senki sem Horváth Ferenctől, hogy szellemességét csillogtatva elemezze a Kisvárdától otthon elszenvedett vereséget, de

a belőle sugárzó teljes reménytelenségnek üzenetértéke volt: már ő sem hisz a Haladás feltámadásában és bennmaradásában.

Jó harminc éve az egyik élcsapatunk a nemzetközi porondon készült nagy tettre, idegenben kellett volna kivívnia a továbbjutást egy fanatikus közönségtől támogatott ellenféllel szemben, a biztató 5–2-es hazai győzelem visszavágóján. A meccs előtt a futballisták az öltözőfolyosón labdázgattak, és az ott tébláboló tudósítónak az egyik játékos odavetette: „Nézz rá az edzőnkre! Szerinted mennyi esélyünk lesz?” A tudósító pedig azt látta, hogy az edző falfehéren, remegve járkál fel és alá, árad belőle a félelem – a csapat egy balhés meccsen 5–1-re kikapott, és kiesett.

Ez a régi történet jutott eszembe Horváth Ferenc nyilatkozatát figyelve. Bevallom, nem tudom, mit tennék a helyében. Menekülhetne a sablonokba, olyan paneleket felvonultatva, hogy sokat dolgoztak, és a munkának előbb vagy utóbb meg kell mutatkoznia az eredményekben is, nem kedvezett együttesének a játékvezető, az időjárás, de még a szerencse sem, ráadásul, amíg van matematikai esély a bennmaradásra, addig a hit nem veszhet el, márpedig ő hisz, a csapat jövőre is az élvonalban csatázik majd – ő azonban nem ezt a megoldást választotta.

Elmondta, hogy a télen érkezett játékosok nem jelentenek erősítést, a lehangoló őszhöz képest gyakorlatilag semmi sem változott, azt pedig már mi tehetjük hozzá, hogy ha szerinte az ugyancsak kiesőjelölt Kisvárda legyőzéséhez nincs meg a kvalitás, akkor mi várható a többi, a Kisvárdánál erősebb csapatok ellen? Ráadásul a Haladás most ott tart, hogy jóval túl a bajnokság felén nagyobb hátrányt kellene ledolgoznia, mint ahány pontot eddig szerzett.

Tényleg nem tudom, mi a jobb ebben a helyzetben, a feltehetően hamis remények táplálása vagy a reménytelenség realitásának a felvállalása. Miközben hátravan még tizennégy forduló, azoknak a meccseire is ki kell küldeni a játékosokat, és nyilván nem úgy, hogy menjetek, játsszatok valahogyan, nekünk már úgy is tök mindegy.

Még jó, hogy nem is nekem kell ezt megoldanom…