Egyszerű

Boér Gábor roppant ambiciózus, eltökélt, és a jelek szerint tehetséges edző a magyar futballban. Az utánpótlásból építette fel magát, és a nyáron jutott el oda, ahova mindig is vágyott, amióta erre a szakmára adta a fejét: az élvonalba. A Zalaegerszeg kínált neki szerződést és szinte egyedülálló lehetőséget, amit ő nem is utasított vissza. Az ősszel aztán akadt két roppant nehéz hónapja, októberben és novemberben egy győzelem mellett hat vereség volt a csapat mérlege, és a magyar futballban kialakult reflexet szerint okkal lehetett várni a menesztését.

Az egerszegiek azonban hagyták dolgozni, és a ZTE össze is szedte magát, viszonylag jó helyzetből várja a jövő heti folytatást. Boér Gábor tehát még csak fél esztendeje dolgozik az NB I-ben, ám lassan kérheti a törzsgárda tagsági igazolványt: csak a ferencvárosi Szergej Rebrov, az MTK-s Michael Boris, a budafoki Csizmadia Csaba és a felcsúti Hornyák Zsolt ül régebb óta a jelenlegi csapata kispadján, mint a zöldfülű, az élvonalban újonc. Boér Gábor példája a ritka kivétel,

másoknak kevésbé gyenge eredmények miatt is ajtót mutattak.

Az edzők érthetően gyakran hangsúlyozzák a türelem, az állandóság fontosságát, mondván, a munka beéréséhez, egy csapat összekovácsolódásához időre van szükség, hiszen ez az ő érdekük, és nyilván igazuk is van. A másik oldal a vezetőké, akik viszont a tabellára nézve könnyen bepánikolnak, ha a csapatuk ott nagyon is alul tanyázik, és a fejükben a kieséssel járó rövid és hosszú távú anyagi veszteségek rémlenek fel, ami szintén érthető.

Azt viszont már nehéz felfogni, hogy mi miért történik egy edzőváltást követően. Gondolhatnánk, egy klub azért cserél a kispadon, mert úgy véli, a keret többre képes, mint amit az egyik szakember kihoz belőle, ezért hoz egy másikat, aki képes lesz erre. Csakhogy az érkező többnyire azonnal bejelenti az erősítési igényeit, a klub pedig ugrik, és minden követ megmozgat ezért. Feczkó Tamás például Diósgyőrött többször elmondta, égetően nagy a szüksége egy belső védőre. Nem kapta meg, majd kirúgták, az utódjának viszont hoztak egyet, és most az utód utódjának is próbálják teljesíteni a kívánságait. Hasonló zajlik Mezőkövesden is, ahova amióta Kuttor Attilának mennie kellett, jönnek új futballisták Pintér Attila keze alá.

Akkor most mégsem az edzővel, hanem a kerettel volt a baj? Ha igen, miért nem nyílt ki a pénztárca a régi mester kedvéért, miért kellett ehhez másikat hozni? Ki tudja: talán csak azért, mert ez a legegyszerűbb megoldás.