Árnyékban

Nem tudom, kinek az ingerküszöbét haladta meg, hogy itthon is megkezdődött a futballidény. Igaz, egyelőre csak a Paks lépett pályára a nemzetközi porondon – az nem meglepő, hogy az Európa-ligából visszacsúszott a Konferencialigába, az viszont szégyen, hogy egy másodosztályú román csapat lökte egy szinttel lejjebb –, a jövő héten csatlakozik hozzá a harmadik számú sorozat selejtezőiben a Puskás Akadémia és a Fehérvár FC is, majd pénteken két meccsel megkezdődik a bajnokság is. Mindez történik majd az olimpia árnyékában, hiszen csütörtökön, a Konferencialiga selejtezőinek a napján már a magyar női kézilabda-válogatott is pályára lép Párizsban, ráadásul a címvédő franciák ellen, és utána a játékokon nincs megállás augusztus 11-éig. Az olvasottsági adatokat figyelve ettől függetlenül az élvonalbeli csapataink felkészüléséről szóló hírek nem döntenek csúcsokat, még a Ferencvárosról szólók sem. A nyár nem hozott átigazolási szenzációkat, az a nyilvánvalóan alaptalan információ sem fodrozta meg az állóvizet, hogy a 38 éves bosnyák sztár, Edin Dzeko esetleg a magyar bajnokhoz szerződik, legfeljebb az válthat ki érdeklődést, ha valamelyik topligás játékosunk, például Sallai Roland klubot vált.

Ebbe illett az Eb-szereplés gyors­értékelésében az a mosolyt fakasztó kitétel, hogy a válogatott két gólját Varga Barnabás és Csoboth Kevin személyében a hazai élvonalban futballozó játékosok szerezték, mintha ez bármit is jelentene, ám a héten mintha közelebb kerültünk volna az igazsághoz. Csányi Sándor adott interjút a Nemzeti Sportnak, és abban az eddigiektől eltérően fogalmazott:

„Őszintén látni kell azonban két meghatározó tényt. Egyrészt, bármilyen jól játszik is a kezdőnk egy mérkőzésen, jelenleg nincs huszonöt, más szóval minden pozícióban két nemzetközi képességű válogatott játékosunk. Másrészt nem szabad nem észrevenni, hogy a válogatott és a Ferencváros elmúlt öt-hat évben elért vitathatatlan sikerei mellett az NB I színvonala, klubcsapataink nemzetközi szereplése, az utánpótlásképzés hatékonysága elmarad ettől a szinttől.”

Ez már világosabb beszéd. Már csak arról kellene őszintén beszélni, hogy a magyar futball közege miért nem megfelelő forrása egy erős válogatottkeretnek, de egyszer talán erre is elszánja magát valaki.