A Földvári Angyalok segítettek

Dunaföldvár

A program anyagi feltételeinek biztosítása

Ez a segítségnyújtás jelentős költségekkel járt, aminek az elnyerése és az elkészült ételek kiosztásának felelőssége Kuti Valié volt, aki a Magyar Vöröskereszt dunaföldvári szervezetének titkára. Tőle erről a rendezvényről ezt hallottuk.

– A dunaföldvári Pannonia Bio az idei ünnepi időszakban is jótékonykodik. Ennek a tervünknek a megvalósításához az első számú feladatom ezúttal is az volt, hogy pályázatot nyújtsak be hozzájuk a karácsonyi szociális étkeztetés anyagi támogatásáért. Szerencsére elnyertük, és ebből tudtunk gazdálkodni. Mellénk állt egy olyan támogató is, aki pogácsával látott el bennünket. Nikl Kálmi, a város hentese is készített csomagokat, amiket olyanoknak szántunk, akik maguk is el tudták belőle készíteni az ételüket.

Kinek segítenek?

– Egy legalább harmincegy éves hagyományt folytattunk az idén is. Nekünk a közösségi munkával teljes a karácsonyunk. Nekem már felnőttek a gyermekeim, ezért elvileg talán könnyebb föláldoznom az ünnepet, de a kezdetekkor is helytálltam ebben a munkában is. Év közben is látom, hogy mennyi rászoruló van a városunkban, és szeretek nekik segíteni abban, hogy ők is kellemesebben tölthessék el ezt a szép ünnepet. Az említett pogácsából juttathattunk mindkét szociális otthon lakóinak is, akik nagyon örültek neki. Hozzájuk is erős szálak kötnek, hiszen korábban negyven évig jártunk hozzájuk karácsonyt tartani. Ez sajnos az idén a járványhelyzet miatt elmaradt.

A karácsonyi ebéd?

– Nagyon fontos a kis pulóverek, egyéb ruházati, vagy használati cikkek adományozása is, de a karácsonyi ebéd valami más kategória. Azt nem mondhatjuk, hogy nélkülünk semmiféle étel nem kerülhetne az asztalukra, de az érintett nyolcvankét családban bőven vannak nagyon súlyos betegek, mozgásukban korlátozott tolókocsisok, mellette figyeltünk a nagycsaládosokra is, akiknek ez most így nagyon nagy segítség volt. Az ő felkutatásuk és kiválasztásuk a helyi családsegítő szolgálat közreműködésével történt.

Hogyan adták át az ajándékokat?

– A pandémia miatt a személyes kontaktust elkerültük, az adományt mindenütt leraktuk az ajtóba, majd becsengettünk, amit kedvezményezettünk utána vehetett át. Az ételosztások után maradt még délutánra is közösségi feladatom, amit el kellett végeznem. A záró napon kilátogattunk a temetőbe is, hogy a korábbi segítőinkről is megemlékezzünk egy mécsessel és egy fenyőággal.

Barátok, kollégák összefogása

Dávid István, a híres dunaföldvári vendéglős is a sajátjának érezte ezt a feladatot.

– Nem volt újdonság a számomra ez a különleges karácsonyi szerepvállalás, hiszen a helyi Vöröskereszt önkénteseivel már évek óta megebédeltettük a rászorulókat. A járványhelyzet miatt azonban nem lehetett egy nagy összejövetelt rendezni, ezért az ételt kiszállítottuk a lakóhelyükre. Ehhez viszont már több segítségre lett szükség, ezért a barátaim is beszálltak az „Angyalok” közé, ők a saját autóikkal lettek a fuvarosok. A feladathoz útitervet is kellett készíteni, hiszen a város teljes területét be kellett járnunk. Ez a feladat Vajai Istvánra hárult. Bíztam a közös sikerünkben, de nem gondoltam, hogy ilyen profi módon sikerül mindent megoldanunk!

Hogyan sikerült a személyzetet rábírni erre a rendkívüli időpontban végzendő munkára?

– Nagyon egyszerűen, ugyanis csak egy szóval kellett elmondani a ránk váró feladatot, és hogy ennek a külön munkának mi a célja, ők pedig szívesen elvállalták. A külső segítőkkel együtt körülbelül tizenöt fővel vettünk részt ebben az akcióban. A négy nap menüit Virág Miklós, a mesterszakácsunk állította össze. Az ennek alapján elkészült ünnepi ételeket az általunk megszokott minőségben készítettük el úgy, ahogy azt mi is feltálaltuk volna a saját asztalunkra.

Csak egyetlen szóval kellett elmondani a rájuk váró nemes feladatot

Az adományozottak milyen élethelyzetben vannak?

– Valószínűleg kevesen tudják elképzelni azokat a körülményeket, amikben az ünnep alatt ellátottak kényszerülnek élni a napjaikat. Közülük sokan önhibájukon kívül kerültek a nehéz helyzetükbe. A tapasztalataink bizony a mi szívünket is megfogták. Jó volt látni a rászorulók örömét, amiből kiderült, hogy ez az ünnepi ebéd nagy segítséget jelentett a számukra.

Ha jól tudom, jótékonysági csomagokat is készítettek?

– A program előkészítésében, a kiszállításban és a jótékonysági akcióban én is tevékenyen részt vettem. Megtudtuk, hogy kik élnek olyan helyzetben, hogy jól jönne a számunkra egy-egy ilyen ajándék, és a baráti társaságunkkal összefogva, a lehetőségeinkhez képest, a saját készleteinkből elkészítettük azokat. Amikor elmondtam az ötéves kislányomnak, Dávid Lucának, hogy mi a tervünk a csomagokkal, ő is megértette a fontosságát, és örömmel válogatta ki azokat a jó állapotú játékait, amikről lemondott, az általa nem is ismert kisgyerekek részére. Szebbé tettük az ünnepüket azoknak, akiknek elvittük, hiszen náluk a legkisebb játék is jó helyre került.