Boszik táncoltak Dnaföldváron

Legutóbb zsíroskenyér-partira voltak hivatalosak a szomszédos településre, hogy egy verses-dalos-zenés délutánt töltsenek együtt Bölcske és Madocsa testvérklubjaival. A földváriak nem üres kézzel érkeztek. Már hetekkel előtte készülődtek, s a fellépéssel meglepték és megnevettették a csaknem hetvenfős közönséget. A Nád a házam teteje népdal mozgásos mutogatós változatával megtornáztatták a résztvevőket. De a legnagyobb sikert a banyatánc aratta mondja az egyik tag, Peterovicz Éva. Egy boszorkánytáncot adtak elő jelmezben, szellemes koreográfiával. A végén megszólalt a szárazfa , hiszen a földváriaknak udvari zenészük is van. Egyik klubtagjuk, Hosszú Sándor hegedűjére felcsendültek a nóták.

Németh Lajosné klubvezető is beöltözött Fotó: amatőr felvétel

A versek, a dalok, a jelenetek és a tánc elfeledtette a hétköznapokat, s bizonyára a múlt, az ifjúság is felidéződött. A sok mosolygós arc, huncut tekintet, az egymás iránti odafigyelés ha nem is gyógyította meg az esetleg fájó testrészt , élményt és beszédtémát adott a következő hetekre. A találkozó helyszínéül szolgáló teremben a háttér gyermeknapról maradt fenn, s most hetven év körüli gyermekek szórakoztak ott, azaz hölgyek és urak, akik megőrizték gyermeki lelküket.

Eötvös Károly író szerint két hatalmas ellensége van mindenféle bacilusnak. Az egyik a napfény, a másik a jóízű nevetés. A földvári nyugdíjasoknak mindkettőből jutott az elmúlt hetekben.