Pál Ferenc előadása Dunaújvárosban

Régen voltam olyan jó színházban, amiből órákig tartó katarzisérzéssel távozhattam. Most egy családszociológiai előadás után éreztem ezt...

Irigylem azokat, akik már régóta ismerik Pál Ferenc helyettes plébánost és mentálhigiéniai szakembert - vagy ahogyan egyre többen emlegetik: a Pál Ferit.

A fővárosi XIII. kerület Babér utcájában áll az a római katolikus templom, amelynek egyik papja ő. Ám az internet jóvoltából talán már a fél ország ismeri. Roppant jellemző rá, hogy netes honlapjának címe mindössze ennyi: www.palferi.hu. Az ország legkülönbözőbb helyein az elmúlt tíz esztendő során tartott előadásai olvashatók itt, és nagyon ajánlom mindenkinek ezeket a szövegeket.

Pál atya (talán én vagyok az egyetlen, aki így szólítom) ugyan 1966-ban született Budán, de e ténynek és őszülő szakállának dacára kissé suta kamasznak nézné az ember. Inkább, mint lenyűgöző hatású előadónak. Pedig az! Mihelyt megszólal, kiderül, hogy ez az ember nem csak lenyűgözően közvetlen, olykor elsöprően humoros, hanem az is, hogy végtelenül őszinte ember is. Az első mondata után már régi ismerősnek tűnik.

Szombaton, a Dunamenti Regionális Népfőiskola újtelepi központjában rendezett idei első családi napon (mi másról?) a családi kapcsolatokról beszélt. De hogy... Az rendben van, hogy papként és mentálhigiénés, azaz lelki egészségtannal foglalkozó szakemberként nagyon ért a családhoz. De az már mégis ritka, amikor röpke egyetlen órában olyan áttekintést kapunk a családban felnőttek által gyerekekkel, kiskamaszokkal szemben elkövethető hibákról, ami hol könnyekig meghat, hol könnyekig megnevettet minket.

Mivel az egy óra minden történetét lehetetlen előadni, csak példákat hozok fel - témakörök szerint.

Újvárosban azzal kezdte „pálferi", hogy milyen testi-lelki megerősítő, támogató szerepe van a családnak. Először is: a mai világban elengedhetetlen az információkat megszűrő, átadó, értelmező szerepe a családnak. Pedig kevesebb, mint a szülők fele tudja az országban, hogy mit is böngészik a neten a gyerek! A szakember szerint nem tiltani kell a gyereket a világhálótól, hanem érdemes megtanítani jól böngészni! Nem összevissza, hanem célirányosan.

Aztán: ne feledjük, hogy a gyerek a meséket hallva nem képzel el olyan dolgot magának, ami fájhat. Filmen viszont készen kap ilyen képeket - és az már baj! Legyünk jelen, legyünk kérdezhetők: a gyerek, a kamasz előbb-utóbb úgyis előhozakodik a gondjaival. És: a család a kísérletezés terepe a gyereknek. Elsősorban a mi példáink nyomán.

Vagy: Sokszor egy mondat, vagy annak hiánya életeket javíthat meg, netán tehet tönkre. Ferihez ötvenes nő fordult egyszer azzal, hogy haldokló apja soha nem mondta még neki azt, hogy büszke rá. De a pap tanácsa nyomán még meg tudták beszélni ezt.

No, és hol kérjen segítséget egy gyerek, ha nem otthon? Csak legyen, aki hallgat rá. Továbbá a család (lenne) az a hely is, ahol az ember egy kicsit leteheti a külvilág előtt vállalt szerepeit...