Ünnepre hangolnak a zeneiskolában

Balogh Lászlóné igazgató írta öt évvel az alapítás után: A fejlődő város igényei már megkívánták egy zeneiskola létrehozását. A zeneiskolának igen nagy érdemei vannak az ifjú város kultúrájának megteremtésében.

Pomposné Zelena Erzsébet, a vonós tanszak vezetője egyidős az intézménnyel. Vele együtt idéztük meg a múltat, nem feledkezve meg azokról a legendás személyekről, akiknek a neve mára fogalommá vált.

- Kalocsán születtem, s 1975-ben Szegeden végeztem. A városomban néztem álláslehetőség után, azonban ott nem találtam. A Magyar Közlönyben megjelent két álláshirdetés közül az egyik kiskőrösi, a másik dunaújvárosi volt. Ez utóbbiban nem csak tanári állást, hanem szimfonikus zenekarban játszás lehetőségét is kínáltak. Székely István, a város zenei mindenese , a zeneiskola igazgatója, vezette a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekart. Elfogadva az állást, még a régi épületben, a mai Rosti Pál Gimnázium és Szakközépiskola helyén kezdtem tanítani. Az érdekesség kedvéért azért elmondanám, hogy először a Görbe utcában lévő egyik lakásban volt a zeneiskola, a mai helyünkre, az egykori nővérszállóra 1978-ban költöztünk. Az első igazgatót, Balogh Lászlóné Róna Ilonát már nem ismertem.

A zeneiskolai tanárai az ötvenes években – kultúrateremtők

- Az intézmény alapításának 50. évfordulójára megjelent kötetben olvasható, hogy a zeneiskola valamennyi tanára tagja volt a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekarnak.

- Valamennyi vonós kolléga benne volt, sőt a múzeum igazgatója, Visy Zsolt brácsázott, Tompa Gábor fuvolázott, aki a városi tanács pénzügyi osztályán dolgozott, és felesége hegedűtanárként nálunk tanított. A zenetanárok a Tóth Ottó vezette Dunai Vasmű Önkéntes Tűzoltó Zenekarban is játszottak, s tagjai voltak a Központi Énekkarnak is. Az oktató-nevelő munka mellett jelentős szerepet vállalt az iskola a város kulturális életében. Névadókon, kiállítás megnyitókon, különféle rendezvényeken játszottunk. Ez nagyjából most is ugyanúgy működik. A Móricz Zsigmond Általános Iskolával szoros kapcsolatban állt az iskolánk, a móriczosok tették ki a zeneiskola növendékeinek 20 százalékát. Városi, megyei, országos, nemzetközi megmérettetésekben sem szenvedtünk hiányt. Én is tudtam a Koncz János Hegedűversenyre növendéket küldeni, Izsák Gábor személyében. Horváth Dénestől vettem át a Vonószenekart. A Liszt Ferenc Kamarazenekar Óbudai Társaskörben tartott kurzusai valóságos vérátömlesztésnek számítottak a Dunaújvárosi Zenei Egyesület vonószenekara számára. Petky Árpádnak köszönhető a kárpátaljai, munkácsi kapcsolat, Mészáros Melindának pedig az újvidéki, óbecsei együttműködés a zeneiskola zenekarai számára kínálkozó szereplési lehetőségekkel.

- A rendszerváltással mi változott meg?

- Korábban meghatározták, hogy mit csinálhatunk, utána szabadabban, önállóbban dolgozhattunk, kötetlenebbé vált a munkánk, jobban beleszólhattunk az ajánlások mentén körvonalazódó tan-nyag kialakításába. A zeneiskola szolgáltatóvá vált, az igényekhez igazodó új tanszakok nyíltak meg. Létrehoztuk a vonósnégyesünket, melyben én is benne voltam. Petky Árpád volt az első hegedűs, Jankovics Györgyné, Ádám Judit és Garzol Jenő alkotta a kamaraegyüttest. Nevezetes dátum az iskola történetében 1995. április 24-e, amikor felvette Sándor Frigyes nevét, Horváth Dénes kezdeményezésére. Sándor Frigyes alapította a Liszt Ferenc Kamarazenekart, akik minden évben eljönnek hozzánk az áprilisban megrendezésre kerülő Sándor Frigyes Hétre.

- Az intézmény feladata zeneművészeti ágon az alapfokú művészeti oktatás. A gyermekközpontúság miben nyilvánul meg?

- Egyénileg foglalkozunk a gyerekekkel, szoros kapcsolatban állunk velük. Nem ritka az sem, hogy valaki tizenkét évig jár hozzánk.