Két vagy három mérkőzés a Fradival

A párharc második mérkőzése, a visszavágó április 15-én, kedden lesz a Dunaújváros Sportcsarnokban (18 óra). Amennyiben szükséges a döntőbe jutásért a folytatás, akkor a harmadik találkozó is Budapesten lesz április 18-án szombaton.

- Persze a ferencvárosiak határozott kijelentése, miszerint két meccs nekik elég lesz, hogy kiüssék a Kohászt, már a lélektani hadviselés első jele - jegyezte meg Radulovics Bojana, a dunaújvárosi csapat szakmai igazgatója.

Bojana, a Dunaferr csapatának legendás átlövője sok nagyszerű Fradi-Dunaferr derbire emlékszik.

- A rangadó jelleget a nézőtéri hangulatból és a két csapat játékából is tapasztalhattuk. Mindkét együttes remek társaság volt. Négy évvel ezelőtt Balogh Bea, Nagy Ivett no és én sokat tettünk azért, hogy megnyerjük a találkozót idegenben. Sikerült is. Pedig az FTC otthonában a hazaiak voltak az esélyesebbek. Azt üzenem a mostani játékosaimnak, hogy ebben a bajnokságban is már sokszor mondták: ezen a meccsen nem a Kohász az esélyes. És mi lett? Győztünk. Mert úgy álltunk hozzá. Kimondom: nagybetűs a mi csapatunk. Nem szabad tehát megijednünk, kapkodnunk a Népligetben, felszabadultan kell játszani, ahogy tettük mi is régen. Játsszunk egy jót, nyújtsuk a maximumot, és akkor emelt fejjel jöhetünk le a pályáról.Visszaemlékezve elmondhatom, hogy ellenfeleink ragyogó játékosok voltak. Kökény, Pádár, Farkas Ági és a többiek... S amikor véget ért a mérkőzés, barátsággal megöleltük egymás, sose gyűlöltük az ellenfelet. De ők is így éreztek irántunk.

Radulovics Bojana utolsó mondatával összecseng a Dunaferr egykori csapatának egy másik nagyszerű játékosának, Balogh Beának véleménye is. A sokszoros válogatott zseniális jobbszélső jelenleg Csurgón edzősködik. (Már nem játszik, mert kisbabát vár.)

- Fiatalabb koromban, amikor kisebb csapatokban játszottam, mindig csodáltam a Fradi játékosait, mert mosolyogva játszottak. Ez a felszabadultság pedig még inkább lenyomja az ellenfelet, akár pszichikai fegyvernek is számít. Nézzük meg a norvég, a dán lányokat: fülig érő szájjal, a levegőbe csapva, egymással pacsizva élvezik a játékot, egy jó védekező mozdulatot is. Merthogy tök jó érzés legyőzni az ellenfelet. Emlékszem, Kiss Szilárd edző egyszer azt mondta az akkor még dunaferres Pálinger Katinak: Katikám, mosolyogjál, mert te akkor vagy igazán jó kapus. Ezt a felszabadultságot tanulják meg a dunaújvárosi fiatalok például Ferling Bernadettől. Mindig nagyot küzdöttünk Kökényékkel, Pádár Ildivel, de a legjobb barátaink ők voltak a válogatottban. Küzdöttünk, harcoltunk egymással, de soha nem alattomos durvasággal, nem bántva a másikat. Ezért volt egy Dunaferr Fradi mindig remek párviadal. Jó emberekből állt a két együttes. Tisztán emlékszem, hatalmas érték volt legyőzni a Ferencvárost. Ezekkel a gondolatokkal kell Mátéfi Eszter tanítványainak rálépni a parkettára. És lányok, mosolyogni, mosolyogni!