Koránkelő vagyok. Legtöbbször morgással, kínlódással melegítek be. Reménykedek a derékig érő hóban, a szakadó esőben, a botrányosan fölhalmozódott megírni való leckemennyiségben, hátha fölmentést adhatok aznapra magamnak. Aztán napokig mesélhető, mutogatható csodákat látok és örökítek meg. Most is így történt.