Ez meg mi lehet?

Amikor az ajtón kilépve egy szökkenés után megláttam. Nagy a baj, gondoltam, a végén az agyamnak a még alvó kilencvenhét százalékát is be kell kapcsolni! Az egyik szomszédom kertjében ugyanis egy téglalap alakú, pulzáló fénycsíkot láttam a félhomályban. Csakis a Földönkívüliek lehetnek! (Azonnal behatoltam a demarkációs zónába, hogy föltárjam a könyörtelen igazságot.) 

– Azta! Nem hoztam telefontöltőt magammal! (Kezdtem bosszankodni, mert ilyenkor sima ügy, hogy az Okostojás földlakókat egy időre magukkal ragadják a már csak hivatalosan Idegenek… További fejtörést okozott a kijelölt terület mérete, amit a leszálláshoz kicsinek találtam.)

– Na mindegy, biztosan vannak gyermekfélék is közöttük, akik a háromkerekű bicaj méretűvel repkednek. (Tudhatod, hogy az ő fajtájukkal nem kell hangosan kommunikálni, bőven elég, ha szuggesztívan magunkban beszélünk. Szólítottam őket szépen is, majd csúnyán, de nem történt semmi sem. Momentán.)

A Technokrata Ildikó

Néhány órával később találkoztam a megállíthatatlan és ezermester Ildikóval, a szomszédasszonnyal. Mélyen a szemébe néztem, s mondtam neki, hogy komoly dolog, a világítós négyzet miatt keresem. Rettenetes hírrel szolgált.

– Minden tavasszal bajban vagyok az őzekkel. Tavaly például már olyan szép volt a borsóm, hogy elterveztem: holnap leszedem. Aztán éjjel jött egy Bambi, köszönte és az egészet elfogyasztotta.

Most, ahogy kibújtak a növények, ő is megjelent és alapos mintát vett az ízletesebb palántákból… Gondolhatod, ezt már nem hagyhattam! Előkerestem ezt a napfénnyel töltős műanyag méhecskés lámpasort és kiraktam a kertbe. Ahogy leszáll az este, ezek elkezdenek pulzáló fényt adni, ami megállítja őt. 

Nem kiabálok vele, nem bántom, csak jelzem neki, hogy ezeket a növényeket most nem neki szántam. Nézelődni szabad, torkoskodni meg a két Tamás portáján lehet a fűből- szénából! Megértette.