Múltidéző játékokkal töltötték az időt a Duna-parton

Vajda Lilla Noémi Kisapostagi Ifjúsági Klub (a KIK) vezetője elmondta lapunknak a helyszínen:

- Ezt a pozíciót még diákkoromban kaptam meg. Most, hogy már pincérnőként dolgozok, jóval nehezebb minden feladatra időt találni. Itt a nyári fesztiválszezon és járjuk a helyszíneket a Manófalvi Sütödével, hogy kenyérlángost és juhtúrós lepényt készítünk és árulunk, árulta el büszke nevetéssel. Mivel a KIK nagyon fontos dolog az életemben, amíg megtehetem, folytatni fogom. Azért imádom Kisapostagot, mert nagyon rátaláltam a társaságomra, akikkel minden feladatot egyszerűen és gyorsan megtudunk oldani, mellette a szabadidőnkben is remekül föltaláljuk magunkat. Amíg a városban éltünk nem voltak hasonló élményeim, mint velük. Nekem ők mára már szinte olyanokká váltak, mintha a családom tagjai lennének.

A mai programunk a munkánk mellett a Préri vendéglő és az Önkormányzat támogatásával valósulhatott meg. A mi létszámunk jelenleg tizenhárom fő, de nyilvánvalóan nem csak nekik szerveztük meg ezt a délutánt. Nagy örömünk, hogy előbb kíváncsiskodtak, aztán utána már többen is beszálltak a játékainkba.

Alízt nem kell idecsalogatni

Skanda Aliz az egyetemi tanulmányai miatt ugyan a fővárosban él, de nyári munkáját a Balaton egy különleges pontján végzi. Ahogy szabadnapot kapott egyből hazavezetett az útja, hogy jókedvében a közösségével együtt tevékenykedjen. Megtudtuk tőle:

- Elvileg mi is kiválasztottuk, hogy kinek melyik feladatok állnak igazán „kézre”, de amikor így belendülünk, mint ezen a közösségi délutánon, már nem várunk egymásra, hanem közösen tesszük meg, amire éppen szükség van. Év közben is folyamatosan visszatérek a közös rendezvényeinkre. Engem nem kell ide csalogatni, mert szeretem a nyugodt, békés falunkat és ezt a közösséget. Ide szó szerint haza járok. amikor most végig megyek itt a parton, ahová mára nagyon sokan kijöttek, nem ismerek mindenkit, mert az utóbbi években nem kevés ember költözött ide. Remélem fölkapják a fejüket a mai törekvésünkre, jónak vagy érdekesnek találják, és a következő hasonlóba már többen is aktívan beszállnak. Nekem nagyon tetszett ez a mai nap, mert jó volt újra a közösségünkkel tenni valami jókedvű dolgot, amivel egy kicsit megtudtuk mozdítani a strandolókat.

Nekik számít lakóhelyük jövője

Vadász Bence Máté magasépítészet tanul Székesfehérváron a Jákli József szakgimnáziumban. Most érettségizett és egy technikusi fokozat eléréséért marad az iskolájában. Ennek megfelelően komoly véleménnyel van a saját KIK-es céljaikat illetően is. Hozzátette az előzőekhez:

- Nekünk számít a falunk jövője, ezért mindent, ami a módunkban áll szeretnénk megtenni  a település lakóiért, Szeretnénk valamit visszaadni abból, amit tőlük kaptunk. Talán furcsán hangzik, de mi felemelő dolognak találjuk, hogy ennek a településnek vagyunk a lakói. Gyönyörű helyen élünk itt a Duna-partján, és a helyet még a bennünket szegélyező erdő is szebbé teszi. Úgy érezzük, hogy itt egy remek közösség él, és mi vagyunk az egyik olyan csoport, aki az élükre áll, hogy  könnyebben tudjuk megoldani az előttünk álló feladatokat. Úgy érzem, hogy már kezdenek bennünket megismerni a falu lakói, és elismerik a tevékenységünket. 

A számháborúnál a vesztes azonnali visszavágót követelt

Farkas Dóra a következőket mondta el:  

- A munkanapjaimon pultosként dolgozok a kisapostagi kocsmában, de mivel tagja vagyok a KIK-nek, ma ide húzott a szívem és tudtam, hogy tenni is tudok valamit a közös sikerünkért. Ez volt a mi családi napunk, ahol remélem, hogy velünk együtt mások is jól érezték magukat! A mai program eleje elég lassan indult, mert úgy tűnik nem jutott el a felhívásunk az emberekhez, de itt aztán alaposan mozgósítottuk őket és mindenki lendületbe jött. A számháborúnál például a vesztes azonnali visszavágót követelt, tehát őket is elkapta a játék heve. 

Ezért vagyunk együtt erősek

- Egy faluból származunk, ugyanaz a korcsoport vagyunk és a céljainkat is könnyen össze tudtuk egyeztetni. nyitottság is jellemez bennünket, ezért könnyen lehet hozzánk csatlakozni. A rendezvényeinken hasonló jókedvűen töltjük az időnket, mint itt és ma. Olyankor az idősebbek is szívesen közénk állnak. Engem is szívesen fogadtak és mostanra már teljes jogú tagja vagyok a csapatunknak. 

Az egyik támogató

Vajda Zoli, a Gino is elkötelezett támogatója a KIK-nek:

- A megalapításuk óta figyelem és, ha szükség van rám szívesen segítem a munkájukat, ugyanis a KIK egyik megálmodója a lányom, Vajda Lilla Noémi. Összefogtak, olyan dolgokba fogtak bele, ami nem haladta meg az erejüket, ezért egyre nagyobb kedvük lett ehhez a tevékenységhez. Örülök a sikereiknek. Úgy látom, hogy a helyi lakosság is jó néven veszi, amit produkálnak. Végig néztem a mai programjukat, nem nagyon bíztam benne, de szép sikert hozott, szívesen csatlakoztak hozzájuk. Ott volt például a számháború, amit én vagy ezer éve nem játszottam, és most fiatal felnőttek is beszálltak.

A helyszín?

- Nagyon szép a Duna-partunk, ami jó szórakozási lehetőséget biztosít az ide látogatóknak. Sajnos ilyenkor keveset tudok lejönni, mert ez a fesztiválok időszaka is, és a sok munka miatt erre nem jut elég időm. A mai délután más, hiszen kíváncsi voltam, hogy hogyan boldogultak és milyen volt a kívülállók érdeklődése. Tetszett, amit láttam és velük együtt örülök a sikerüknek.

Számháború

- Szerintem az egy izgalmas és jó játék. Az nyer aki előbb leolvassa az ellenfél számait, vagy elveszi tőlük a zászlajukat. Középiskolás korunkban még mi is játszottuk és egyáltalán nem kisgyerekes passzió. Érdekes, hogy a mai kicsiknek volt ez ismeretlen, hiszen azt hitték, hogy valami matematikai feladatmegoldásáról lesz szó. Amikor beleálltak, egyből megtetszett nekik. 

Strandröplabda

- Valószínűleg nem kell bizonygatnom, hogy amikor egymást beválogatjuk a csapatokba, egyből bajnokaspiránsok leszünk. Sőt így szabadon, egy szál fürdőruhában, mezítláb, fiúk-lányok együtt egy hibátlan versenyhelyzet teremtődik. Persze csak egy csapat nyerhet, de a játék öröme minden bosszankodást elfelejtett!

Homokvárépítés?

- Amikor elmentünk versenyzőket keresni sokan döbbenten és hitetlenkedve néztek ránk. Aztán, amikor egy óra múlva újból föltettük a kérdést, a felnőttek is alig várták, hogy a gyermekek mellé szegődhessenek.